Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 1. szám - Heilmann József: Egy árulás története két nézőpontból

70

Új Dunatáj • 2008. március

hallgatóként. Ha az észak-olaszországi házamban tartózkodom, ahol nincsen televízió, telefon és rádió, egész nap a fiatalkoromban játszott zene vesz körül.” (Hajdú, 23.) Bergel életében a zene írással, irodalommal való szoros kapcsolatát további kinyilatkoztatások bizonyítják. A kettő viszonyáról így vall: „Azt is mondhatnám, írói tevékenységem ellenpontja, pontosabban nyugvópontja, emocionális kiegyenlítője (a zene). {Kiég. tőlem - H. /.). Egyik esszémben meg is írtam, hogy én a nagy szimfóniákat, Beethoven, Bruckner és mások műveit, nagylélegzetű, zenei hangokkal elmesélt óriás-eposzoknak tekintem. A szimfóniák tulajdonképpen nagyszerűen elmesélt - nem regények! - eposzok. Zenében elmesélt történetek. Nem véletlenül nevezzük őket németül Tondichtungnak, vagyis hangköltészetnek. Bruckner, Wagner vagy Liszt zenéje számomra nem más, mint zenei hangokba foglalt ősi, archaikus mese.” (Hajdú, 22.) Ez a regény is megközelíthető úgy, mint betűkben, szavakban (nem kottákban) lejegyzett olyan fúgára vagy szimfóniára emlékeztető mű, mely hiteles tanúkat megszólaltatva egy nép történelmének utolsó szakaszát tárja elénk, és felfogható a felvázolt viszonyok relációjában az egyéni és kollektív árulás „dokumentumpartitúrájaként”.

A hősök történetét a Prelúdium vezeti be. Ez az öt fejezet közül az első. Ebben megismerjük a két főszereplőt: Hans Bergelt és Eginald Schlattnert. A kettős szálvezetésnek köszönhetően szimmetrikus szerkezeti rendben először 4 rövid részben Bergellel, majd Schlattnerrel foglalkozik a szerző. A két szász író rövid élettörténetét az l.a-2.a részek tényszerűen és szenvtelenül tárják az olvasó elé.

Hans Bergel, aki 1925-ben született Rosenauban (Barcarozsnyón), sokoldalú tehetség: író, zenész, ifjúkorában élsportoló, Bukarestben és Kolozsváron művészettörténetet és filozófiát hallgatott. Háromszor ítélték el: 1947-ben tiltott határátlépés vádjával, 1954-ben „hatóság elleni izgatás” miatt és 1959-ben a „szász írók perében”. Összesen 15 évig volt politikai fogoly. 1968-ban Günter Grass közbenjárására kitelepült Németországba. 1970 és 1989 között a Siebenbürgische Zeitung szerkesztője, melyet a román diktatúra elleni harc egyik leghatásosabb külföldi eszközévé tett. Az ötvenes évektől kezdődő írói munkásságát a szókimondó, a kommunista diktatúrát leleplező, meg nem alkuvó magatartás jellemzi.

A másik főszereplő, Eginald Schlattner ugyancsak író, 1933-ban született Aradon. Fogarason nőtt fel, apja a második világháború előtt sikeres üzletember. Az ötvenes években kolozsvári egyetemeken matematikát és hidrológiát, evangélikus teológiát hallgat. Első írását 1956-ban a Neuer Weg irodalmi pályázatára küldi be. 1957-ben „hazaárulás feljelentésének elmulasztása” miatt letartóztatják. A fiatal szász értelmiségieket magába tömörítő egyesületet a szekuritáte azzal vádolja, hogy kons-