Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Gesztesi Tamás: Gróf Széchenyi István és herceg Metternich Kelemen
62 Új Dunatáj • 2008. március az ilyen emberek. Segíteni rajtuk nem lehet, mert ők nem tudnak magukon segíteni. Isten előtt tisztán állnak, az emberek előtt bajba merülnek. Én egyébként Széchenyi grófot nem fogom felfújni, s legalább hőmérőnkül szolgálhat. Mutatja az őt körül vevő tömeg hőmérsékletét.” Mekkora tévedés az emberi megismerésben. Sok kutató állítja, hogy fiatal éveiben apját, és ezt a Metternichet tartotta élete nagy példaképeinek Széchenyi István. 1829 végén már lehűlt kapcsolatuk. Metternich nem pazarol rá ékes szavakat, keresztülnéz rajta. A társaság azonnal reagál, nem hívják meg sehova. „Úgy bánnak velünk, mint a kutyával” - írja Széchenyi a naplójába. A Hitel megírása után Széchenyit támadások érik. Tudomására jutott, hogy egyes megyékben könyvét elégették. Régi katona pajtásai hazaárulással vádolják. Pest városa se veszi semmibe, és ez különösen fáj a grófnak. Könyvét mások utánérzésnek tartják. Még a legjobb kritika: „Az egy kitűnő könyv fölötte praktikus és értelmes, hihetetlen, hogy azt gróf Széchenyi írta volna.” (Farkas Imre kritikája.) Következmények: „Reggel ülés volt a Casinoban- szinte egyetlen ember sem jött el.” Aztán lassan megfordul a hangulat. Dessewfy megírja a Taglalatot - azonnal készül a válasz (Világ), és 1831 szeptemberében, már készül a Stádium tervezete. Tervet tervre halmoz, hírneve nő. 1833 nyarán kinevezik az al-dunai szabályozás királyi biztosának, Metternich támogatásával, és javaslatára. A Hitel hatása az évek során „önjáróvá” válik. Idézzük Pulszky Ferencet, ki régész és író. „Gróf Széchenyi Hitele, mint a menykő csapott le váratlanul a megijedt magyar arisztokraták közé...” „Gróf, ki magyarul ír közdolgokról. Magyar, ki a nemzet s alkotmány gyöngéiről merész kézzel levonja a fátyolt, mindez újság volt Magyarországon.”- „Az érdekeiben megsértett... magyar arisztokrácia feljajdult fájdalmában a bátor újító előtt.” - „A magyar ifjúságra kevesebbet hatott ezen könyv, mert a fantáziának nem adott annyi anyagot, mint az észnek, a fiatal kebleket nem melegítette, hanem bosszantotta...” Ezeket a valóban reális ellenérzéseket Metternich túlhangsúlyozza, állítása szerint a szerzőt félti. 1830 végén már változik a hangnem, szerinte Széchenyi ezzel sokat ártott önmagának de tulajdon képen azért írta, hogy felrázzon, bizonyos rétegeket megsértsen! De ekkor már Széchenyit ez alig érdekli, most már érti, hogy ők különböző történelmi kort vizionálnak. „Metternich szisztémája életével megszűnik. Az enyém csak halálom után kezdődik.” Mindezek a kapcsolatok fokozatos kihűlése mellett szóltak. Széchenyit ekkor főművei megalkotása után gyakorlati teendők kötötték le (Lánchíd, malmok, szőnyeggyár, folyamszabályozás, stb.). Nem igazán használt viszonyuknak a „kaszinó-kérdés”. Ez a mozgalom, mely nyíltan az eszmecsere, az aktuális politikai kérdések „klubszerű” megbeszélések célját szolgálta. 1829-ben már több mint 200 név szerepelt a tagsági listákon és vidéken
