Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 1. szám - Gesztesi Tamás: Gróf Széchenyi István és herceg Metternich Kelemen

Dr. Gesztesi Tamás • Gróf Széchenyi István és herceg Metternich Kelemen 63

is szaporodtak a klubok. A bécsi udvar, élén Metternich herceggel, gyanúval és aggodalommal figyelte ezeket a szerveződéseket. Széchenyi ezt érzékelte, és Metternichet rábeszélte egy passzív tagságra. A kancellár - húzódozva - ebbe belement, feltehetőleg azzal a hátsó gondolattal, hogy így jobban kontrollálhatja a kaszinók kormányellenesnek vélt tevékenységét. A két arisztokrata kapcsolata egyébként javult azzal, hogy rokonokká váltak. (Széchenyi István testvére, Pál gróf sógora lett a kancellárnak!) Ez annyit jelentett, hogy Széchenyi Istvánnak szabad bejárása volt a kancelláriára, és szaporodtak a Naplóban a közös vacsorákról való bejegyzések. Metternich véleménye azonban alapvetően nem változott. Ez nem változtatott azon, hogy Széchenyi gróf hírneve hatalmasan megnőtt, az egész ország őt ünnepli. Az udvar ekkor bizza meg - Metternich javaslatára - a Duna-szabályozás királyi biztosi funkciójával. 1835-ben császárváltás következik be, Metternich teljhatalma csorbát szenved - színre lép belügyminiszterként von Kolowrat gróf. Zajlik az országgyűlés (1832-36), Széchenyi megnősül, dolgozik, alkot. Az országgyűlésen feltűnik egy fiatal jogász, Kossuth Lajos, ki az Országgyűlési Tudósításokkal komoly tekintélyre és befolyásra tesz szert. Metternich és Széchenyi kezdettől ellenszenvvel figyelik a jogász köznemest. Mindketten félnek a forradalomtól, a jakobinus eszmék felszínre kerülésétől. Persze eszmerendszerük is más, az eredmény ugyan az! Wesselényi ekkor megadja a kegyelemdöfést kapcsolatuknak, amikor javasolja Kossuth felvételét a kaszinóba. Széchenyi megrémül (Fáy András az Akadémiára is beviszi a fiatal jogászt!), fél Metternich (névleges) tagságának megszüntetésétől. 1836. május 29-én felkéri Kossuthot hogy vonja vissza a felvételi kérelmét. Kossuth - naplója szerint - „Csodálkozott és bosszankodott”, majd kihúzta nevét a jelölt listáról. E beszélgetés mindkettőjükben nyomot hagyott, naplóikban megemlítik az eseményt. Kétségtelen, hogy azt ezt követő hónapokban Kossuth bírálata a kormánnyal szemben egyre élesebb. Az Országgyűlési Tudósítások nem egyszerűen közlik a diéta eseményeit, de egyre inkább éles kommentárok kísérik azokat. A kormány előbb pénzügyi visszaélést próbál Kossuthra rábizonyítani, sikertelenül. 1837 májusában Kossuthot a tudósítások miatt lefogják, és 1839 elején elítélik, de 1840-ben amnesztiával szabadlábra helyezik. 1840-ben Kossuth újra lapindítási engedélyt kérelmez, a pozitív döntést Metternich támogatja. Halász Imre szerint a kancellár ezzel meg akarta mutatni a magyaroknak, hogy a kormány és az udvar az eddigi poltikájával szakított. Bízott a cenzúra ellenőrző, tompító, kordában tartó szerepében. Kossuth is modort váltott, kerülte a cenzúrával való nyílt összeütközést. Széchenyi kétségbeesett, és az egyre népszerűbb „modor” ellen síkra szállva megírta a Kelet Népét. Kossuth egyébként személyesen kérte Metternich támogatását, (a találkozón elhangzottakat Kossuth később részletesen leírta Pulsz-