Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Gesztesi Tamás: Gróf Széchenyi István és herceg Metternich Kelemen
Dr. Gesztesi Tamás • Gróf Széchenyi István és herceg Metternich Kelemen 61 lenni”. Széchenyi hangsúlyozza: „...A bizalmatlanság a rendek és a kormány között igen nagy és igen természetes, mert hogyan legyen bizalom, ha az ígéretek soha még nem tartattak be, a törvények mindig a királyi hatalom javára s a nemzeti jogok ellen magyaráztatnak...” December 8-án Széchenyi ismét járt Metternichnél, de utóbbi érvrendszere csak fenyegetésekben merül ki. Decemberben végig ülésezik a diéta. December végén a gróf azonban megrémül, egy csomó fiatal mágnás egyre szabadelvűbb, ellenzékibb szellemben nyilatkozik. Széchenyi forradalomtól való irtózása itt találkozik Metternich és a császár hasonló félelmeivel. De ennek ellenére „elbeszélnek” egymás mellett, nem tudnak egymás eszmerendszerére hatni. Metternich nagy leereszkedést látott a maga részéről abban, hogy nem mint egy huszár kapitánnyal beszélgetett vele, hanem mint mágnás társával, és érveinek súlyával úgy hívé, teljesen megpuhította. Néhány nap múlva Széchenyi emlékirattal lepte meg, melynek minden egyes tételét egy újabb találkozásuk alkalmával döntő cáfolatra méltatta a miniszter. „Kereken szemébe mondá, hogy túlzott hiúsága és dicsvágyának áldozatul eső elveszett embernek tartja őt, s olyannak, ki saját vesztébe rohan, s nem bír kibontakozni többé. Ami soha senkinek nem sikerült, neki sem fog sikerülni...! El fog süllyedni a hínárba és saját pártja, melyet félrevezetett, reá fogja ütni a szégyen bélyeget...!” A beszélgetésnek két pozitívuma van Széchenyi szempontjából. Metternich megjegyzi, hogy az alkotást többre kell tartani a kritikánál. Ez mélyen beleég a gróf leikébe. A másik: kigúnyolja terveiket a fölényes herceg, mondván, hogy nem mennek semmire hitel nélkül. Több elemző szerint, ebből az odavetett megjegyzésből sarjadt ki a Hitel megalkotásának első gondolata. Metternich célja a konzervatív abszolutizmus és a nagyhatalmi tervek egymás melletti megvalósítása. Ehhez kellett egy támogató magyar mágnás (aki még rokon is!) jelenléte. Ezt így értelmezik a magyar főurak is, kik azzal vádolják meg Széchenyit, hogy karrierre tör, somogyi főispán akar lenni. Ezt látszik alátámasztani, hogy Metternich kancellár számtalan karrier-lehetőséget ajánl a grófnak, és szabad bejárása van a kancellárhoz. Persze ez Széchenyit nem tudja eltéríteni népe jobbítását célzó felvilágosodási programjától. Erre mutattak rá sorban megjelenő könyvei, közéleti szervezései. Ez csendül ki a kancellárnak a Hitel megjelenésekor írt soraiból. „Könyve sokat ártott önnek a magyar közvéleményben.” A herceg megjegyzéseket fűz a császárnak küldött Széchenyi memorandumhoz: „Fent nevezett olyan érdeklődést tulajdonít nekem, amely nem megy felfedezés számba. Azt bizonyítja vele, hogy írója olyan emberek, ma igen nagy számú osztályához tartozik, akik valamely hűvös nézőpontból szemlélve merő fantasztáknak, nem pedig igazi, de jó szándékú bolondoknak mutatkoznak... Minél jobban elverik őket, annál bátrabbaknak hiszik magukat
