Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Nédli Balázs: Babits Mihály középkori himnuszai
Nédli Balázs • Babits Mihály középkori himnuszai 55 tezik. „A modern himnuszgyűjtemények többnyire e régi éneklők példáját követik s szabadon választott strófákból új kis remekeket állítanak össze, melyek a költemény egészét a lehető legjellemzőbben képviselik. Magam is így jártam el, [...] Egyhelyt a strófát két külön strófa soraiból, sőt egy egész költeményt két azonos tárgyú és ritmusú költemény strófáiból állítottam össze, hogy mentül kisebb helyen mentül jellemzőbb példát nyerhessek.”37 „S egyáltalán, kérjük az olvasót, hogy e könyv igazi szövegének a latint tekintse.”38 Eljárását terjedelmi, költői szempontokkal indokolja, és azzal, hogy könyve reprezentatív igényű, nem a kutatóknak szól, hanem a művelt nagyközönségnek. Babits bevallott alkotói szabadsága azt eredményezi, hogy vizsgálni kell, milyen mértékben tekinthető a latin szöveg a költő alkotásának. Ez meglehetősen nehéz feladatnak ígérkezik, hiszen maga a költő sem emlékezett pontosan, melyik forrásokat használta a fordítás közben. A fordítás részben már elkészült, amikor Babits nekilátott a másodlagos-elsődleges célszöveg, a latin szöveg „megalkotásának”. A kötetben sok olyan közismert himnusz szerepel, amelyeknek a szövege nem változtatható szabadon és viszonylag egyértelmű a szöveghagyomány is. A fordítás vizsgálatát nem lehet - vagy csak korlátozottan, az egyértelmű latin nyelvű szövegek esetében - csak a forrásszövegre vagy csak a célszövegre alapozni, hiszen végső soron az egész kötet szövege célszövegnek tekinthető, mert maga a költő kéri az olvasóját, hogy a latint tekintse a könyv igazi szövegének. (Az Amor Sanctus mindig bilingvis kiadásban jelent meg!) Babits nagyrészt maga válogatta ki a kötetbe bekerülő himnuszokat, és az antológia összeállítása bizonyos értelemben emlékeztet egy versciklus összeállítására. A munkában irodalmi szempontokat követett, az egyházi használhatóság nem volt szempontja. „Egyetlen út marad: a szent költeményekben egyszerűen az irodalom termékeit látni, s ugyanazon elvek szerint kötni őket koszorúba, mint a világi verseket szokás. A szent témák fontossága így háttérbe szorul, s több tekintetet követel a költők egyénisége s a költői formák fejlődése.”39 A gyűjtemény elrendezésének az alapja az időrend, a legfontosabb folyamatok kezdőpontjainak felvillantása. Babits a folyamatok kiválasztásában kötői intuíciójára hagyatkozott, és a hagyományra; nem tudományos szempontokra. De külső nyomásra olyan himnuszokat is kénytelen volt bevenni a gyűjteménybe, amelyeket ő maga nem akart. Aquinói Szent Tamás Lauda Sion kezdetű himnuszától például eltekintett volna, mivel elég reprezentatívnak érezte a szerzőtől már lefordított másik két himnuszt,40 de Kühár Flóris javaslatára ez a darab is bekerült a gyűjteménybe, aki azért látta jónak ezt, hogy mind az öt egyházi használatban levő szekvencia olvasható legyen magyarul is.41 Noha Babits hangsúlyozza, hogy a válogatás legfontosabb szempontja a reprezentativitás és az irodalmi szempont, nem az egyházi használhatóság, bizonyos ese
