Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Nédli Balázs: Babits Mihály középkori himnuszai
52 Űj Dunatáj • 2008. március nyalja, hogy ez az ember katolikus és egyben liberális politikus [?] is. Szintén kiemeli a hagyománytiszteletet, a nacionalizmus-ellenességet és a szellem felsőbbrendűségének képviseletét. Az irodalomtörténész tehát elvégezte az anyag összegyűjtését, a filológus kiválogatta a legjobb darabokat, az esszéista megírta a bevezetőt, a tanár megmagyarázta mindezt, de a legnagyobb munkát a költő végezte. Az, hogy Laczkó a költőt, mint a kötet egyik közreműködőjét nevezi meg, több érdekes dologra irányítja rá a figyelmet. „Ezek a fordítások a Babits-féle verselési bravúr s a Babits-féle költő szárnyalás olyan legszebb termékei, hogy egyenként eredetiül is számíthatók.” Utána hozzáteszi: „És Babits bámulatosan tud tökéletes és bomló horatiusi sorokat utánakölteni...”21 Figyelemre méltó a szóhasználata: „a Babits-féle költő szárnyalás” és „utántöltés”. Az eddig feltételes módban elmondottakat aztán a kritika végén azzal támasztja alá, hogy az Amor Sanctust Babits Mihály legújabb művének nevezi. A kortársak is felfigyeltek már arra, hogy ez a himnuszgyűjtemény nem pusztán néhány középkori vers fordítása, hanem egy viszonylag egységes, igényes munka, sőt, Babits Mihály munkája. A költő egyénisége ezért nem zárható ki a himnuszok vizsgálatából. Azt, hogy himnuszgyűjtemény a kortársak szerint inkább áttöltés, inkább önálló babitsi mű, mint fordítás, a kutatásnak tudományos módszerekkel is vizsgálnia kell majd. Ugyanakkor tekintettel kell lenni arra a tényre, hogy ezek a megállapítások nemcsak a himnuszok szövegén alapulnak, hanem Babits a himnuszokkal kapcsolatos nézetein is. Úgy tűnik, hogy a kortársakat a gyűjtemény megítélésében alapvetően befolyásolták azok az írások, amelyekben Babits a himnuszokkal kapcsolatos gondolatait közölte. A legkorábbi ilyen írás a Nyugatban megjelent Amor Sanctus című tanulmány.22 Ez lényegében a könyv bevezetőjeként később publikált esszé rövidebb változata. Nem tartalmazza a később beépített himnuszszövegeket és a teljes kötet szövegére, elkészítésére vonatkozó megállapításokat. A két szöveg összevetése után megállapíthatjuk, hogy lényegi eltérések nincsenek, csak stilisztikai, fogalmazási jellegűek. A harmadik vizsgálandó írás Az európai irodalom történetében23 megjelent, a könyvvel azonos című fejezet. Ebben szintén olvashatóak a korábban megjelentetett esszékből szó szerint átvett mondatok, majdnem teljes bekezdések. A fejezet gondolatmenete lényegében csak egy ponton tér el a bevezető esszé gondolatmenetétől. A bevezető esszé azt az utat követi, ahogyan a költő birtokba vette a középkornak e szeletét. A korszak „eleje vég, és a vége kezdet”.24 Az Ágoston és Dante, a Babits számára két korábbról ismert és meghatározó jelentőségű szerző közötti űr azonban nem létezik, hiszen a „líra páratlan gazdagsága” tölti ki, és ezt a gazdagságot éppen most fedezi fel a költő. Az egész himnuszgyűjtemény szempontjából nagyon
