Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Nédli Balázs: Babits Mihály középkori himnuszai
Nédli Balázs • Babits Mihály középkori himnuszai 53 fontos megállapítása, hogy „Tudva vagy tudatlanul, mindannyian e jámbor középkori himnuszköltők örökösei vagyunk; formában, színben, érzésben, gondolatban egyformán tőlük függünk, és koldusok lennénk őnélkülük.”25 Babits tehát az egész modern költészetet, önmaga költészetét is a maga sajátos módján a középkori lírával egységben látja. Ezt támasztja alá az is, hogy a bevezető több pontján hivatkozik az általa talán legnagyobbnak tartott francia költőre, Baudelaire-re, akinek költészete irodalomszemléletének mindig egyik zsinórmértéke. A középkori költészet ezért válhat szemében modern lírává, ezért nem tekint úgy a himnuszokra, mint a modern líra puszta előzményeire. A modern lírai forma alapjának a számára olyan fontos rímet tartja. A versforma átalakulása hosszú folyamat, szerves része az ókori formák felbomlásának. Babits külön kiemeli a folyamat egyik állomását: „Majd egészen fölszabadítják magukat az időmértéktől; de még a másik ritmus törvényeivel nincsenek tisztában. Prózának nevezték: »prosa est producta oratio a lege metri soluta: sic dicta ex eo quod sit profusa«.* És tudták már, hogy a prózában is lehet ritmus: rhythmus per se sine metro esse potest, metrum sine rhythmo esse non potest.** Ez a modern szabadvers elvével azonos; és csakugyan e kor himnuszai között nagyon sok van olyan, amit a formája miatt ma szabadversnek kellene mondanunk.”26 A szabadversre vonatkozó állítás tudományos szempontból talán vitatható, de ennél sokkal fontosabb, hogy Babits a középkori alkotásokat annyira modernnek érezte, hogy képes őket szabadversként olvasni. A középkori himnuszköltészet legemberibb vonásának a szerelmet tartja. A kötetet bevezető esszében még csak emlékezteti a szent szerelem lírája a világi szerelmi lírára. Az európai irodalom történetében viszont már komplexebb képet rajzol a világi és a vallásos szerelmi költészet kölcsönhatásáról: a világi szerelmi líra szerinte megtermékenyítette a himnuszköltészetet, az aztán visszahatott a megtermékenyítőjére. Az utóbbi ennek segítségével válhatott igazán személyessé és lelkivé, ennek segítségével tudta levetkőzni a klasszikus költészet hidegségét és merevségét. Babits fölveti azt is, hogy az egyházi líra és a trubadúrköltészet kapcsolatban állnak egymással.27 A himnuszköltészet Babits számára nem csak modernitása miatt aktuális, hanem egyetemessége, nemzetek felettisége miatt is. „Érthető, ha az a ma divatos irodalomszemlélet, mely az irodalomnak csupán nemzeti értékeit képes meglátni, s az irodalmi értéket hajlandó a nemzeti értékkel azonosítani, hidegen vagy zavartan áll meg előtte. [...] Ez valóságos nemzetközi költészet, fölül a nemzeteken s azok földies aspirációin. Itt az emberiség legmagasabb, minden lélekkel közös aspirációi zengenek! Nemzetközi, azaz inkább nemzetfölötti irodalom - más szóval katolikus.”28 Egy* A próza a versmérték törvényétől megszabadult beszéd, ezért így is mondják, áradóan. ** Ritmus versmérték nélkül is elképzelhető, viszont a versmérték nem nélkülözheti a ritmust.
