Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Fogarassy Miklós: Mészöly Miklós és Polcz Alaine
Fogarassy Miklós • Mészöly Miklós és Polcz Alaine 43 ság szövődött, amihez hozzájárult: otthonaik néhányszáz méterre estek egymástól. Együtt élték át a forradalom napjait, és a bukás utáni kemény időket. Mészöly Tragédiája, tehát a prózai elbeszélés az 1944-es német megszállás idejére teszi és studebaker márkájú autóhoz kapcsolja a történet kulminációját, amiben elviszik és letartóztatják az egyik férfit (végül kiszabadul). Életük, barátságuk valódi drámáját idézik ezek az események: Lengyel Balázst valóban letartóztatták az 1956-os forradalmat követően. A történetre és a figurák eleven modelljére azért lehet következtetni, mert Mészöly a rendszerváltozás után Finom kis tragédia címmel rádiójátékot írt az elbeszélésből. Ennek a szövegében, a háttér zajra, a behallatszó rádióbeszédre vonatkozó instrukcióval történelmileg is pontosan datál. Vegyük a szereplőket a szerző szerinti lista és jellemezés szerint: „Judit, kicsit rekedtes, mazochistán görcsös” (ez: Ágnes); „Andris, behízelgően link, de tartással” (Balázs); Marika, kislányosan vibráló, elmélyülő (Alaine); „Sanyi, medvenyugalommal férfias, érzelmes” (az író maga). A novella és a hangdráma az egykori „négyes fogat” alakjait karakterizálja - természetesen elcsúsztatással, transzponálva. Marika-Alaine-ről, a fiatal feleségről is hallatlanul érzékeny, meleg jellemképet kapunk itt. Még annak a lenyomatát is őrzik e művek, hogy különlegesen bizalmas, barátnői kapcsolat volt Nemes Nagy Ágnes és Alaine közt; ennek a női intim-szférának igen bensőséges, érzéki-érzékletes az ábrázolása. A másik elbeszélés, a Teréz krónikája 1958-as írás - portretírozó szándékát talán felesleges is magyarázni. Aki ismeri a novellát és - akár vázlatosan - Polcz Alaine életrajzát, tudja a kettő között szoros összefüggéseket is. A megismerkedésük történetéből, fiatalságuk életanyagából szőtt krónikát érzelmi melegség, sajátos szerelmi melankólia hatja át. A novella mai olvasóját nem ez az összbenyomás, és nem is a végkimenetel halál-fikciója érinti meg leginkább. A novella nyitásán, a Tudor Arghezitől vett tragikus és enigmatikus bevezető vers-mottón hökken meg: „S a lélek sír, a múlt beléharap, / Vadba hasít a rokonléptű vad”. Az elbeszélés szövegét kontrázza ez a rejtett értelmű mottó. A krónika mindvégig ennek az ellenkezőjéről beszél. Semmiképpen se „vadságról”, „egymásba-harapásról”, hanem a szerelemről, egy szerelmes párról. Lehet, hogy a mottó rejtélyének épp az a „megoldása”, hogy Teréz halálával szimbolikusan a szerepeltetett személyt, illetőleg vele együtt a szerelmet „öli meg” a szerző, és ettől „sír a lélek”? Bevallom: nem tudom. Ám hogy az emlékezés és az írói képzelet mennyire külön utakon képes járni, és hogy még a koronatanúk vallomása is ellentmondó lehet, arra a Teréz krónikájának egyik részletének és a feleség egyik kései nyilatkozatának eltérése a példa. „A menzán ismerkedtek meg” - írja az elbeszélő 1958-ban ott, ahol Teréz és Péter, szerelmes együttélésük időszakában, tehát jóval később kétféleképpen rekonstruálja a szemeket
