Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Fogarassy Miklós: Mészöly Miklós és Polcz Alaine
Fogarassy Miklós • Mészöly Miklós és Polcz Alaine 41 ság iskolája és az Érintések című esszéköteteit), és különösen a cinema verité, Andy Warhol automatikus, hangsúlyok nélkül rögzítő kamerája. Ez saját írói törekvéseivel függött össze. E regényben is a nevezetes stendhali „úton járó tükör” modern írói változata foglalkoztatta. Ponttól pontig húzott vonalainak szándékosan gyenge az epikai koherenciája. Egy anonim utazó megfigyelései; valaki, egy anima monologikus beszámolójának perspektívájában. Puhán, különösebb hangsúlyok nélkül, nem egyszer esetlegesen sodródnak egymás után a részletek, egyenletes a részvét, a csodálkozás, folyamatos a nyitottság, amely áthatja a benyomásokat. Mintha valaki nyitva tartaná belső, lelki kamerájának záróreteszét, miközben a megadott élességi beállítás és a blende is csak kicsit mozdul. Ez az effektus idővel még kiélezettebb forma-képző lesz Mészölynél. Nemcsak a női hangot hagyja el, tovább élesíti a fókuszálást is, hogy az írói megfigyelő szinte irgalmatlan voyeurré válhasson. Ekkor már a narráció lélegzetvétele, a hang mögötti lüktetés, dobbanás se nagyon hallható, csak egy kamera surrog, pereg szinte nesztelenül. Ez már a legradikálisabb mű, a Film. Van egy merőben tartalmi, tematikus hatáseleme is ennek az 1970-es, előadásom középpontjába állított regénynek, és nyomukban Alaine ide kapcsolódó prózakönyveinek. Eseményei - kévés kivétellel - Romániában, Erdélyben játszódnak. Politikai kontaminációi miatt a korabeli olvasó még jobban érzékelhette, hogy a kétnyelvűségét, ottani gyökereit megőrző asszony tárgyilagos ugyan, de személyesen beavatott. Spontán szociográfusként megannyi intimitást ismer a kelet felé eső határokon túli világról. Elfogulatlan, nem ismer nemzeti, nemzetiségi válaszvonalakat, és impassibilité-)e is csak felületi - szolidáris, érzékeny, nyitott. Állatra, emberre; magyarra, románra, cigányra; hegyi és városi népekre; váróteremben, restiben, vonatfülkében, ravatalnál; rokonok, ismerősök, ismeretlenek közt. Az író módszeresen fedésben tartja azt az evidenciát, hogy ezek a mikro-történések, a figurák magatartása, az ottani fizikai valóság rengeteg, politikai természetű jelzést tartalmaz a kor romániai valóságról. Azt sem tudjuk pontosan, hogy az asszony mikor vált magyarról románra vagy vissza. Tényeket észlel - anyagi, lelki, nyelvi pusztulást, az élet-akarás változatait meg a beletörődés sebeit. Felfogásmódja azért is megejtő, mert gyerek- és fiatalkori énjének, benyomásainak bizalmi talaján állva utazik és csodálkozik, nem hagyva, hogy a szörnyű kataklizmák megbontsák az ő jóhiszeműségének, bizalmának az alapjait. Innen fordulok vissza egy évtizeddel korábbi Mészöly-alkotásokhoz. A szerelmükön, házasságukon meditálva az Egész lényeddel szerzője - bölcs meg- és belátásokra jutva - megpróbál válaszolni egy sajátos kérdés-csoportra is. Az író házasságuk első éveiből való műveit olvasgatva arra keresi a választ: ő maga hol, milyen alakokban van „megírva”? Hol ismeri fel egykori képét? El is mondja, hogy szerinte melyekben