Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Fogarassy Miklós: Mészöly Miklós és Polcz Alaine
40 Űj Dunatáj • 2008. március A Pontos történeteknek ez a nevezetes kulcsmondata, amely mint személyes, írói dedikáció egészen kivételes Mészölynél, rövidítéssel jelöli meg Alaine-t, akitől a mű alapanyaga származott. Azért is fontos ez, mert kiindulópontunk lehet; mert mintegy az időben előre referál. Ami egészen elképesztő: akkor még senki el nem gondolhatta, hogy lesznek majd olyan Polcz Alaine-könyvek, amelyekhez továbbvezet az ajánlás. Az ő két-három évtizeddel későbbi, vallomásos, önéletrajzi köteteinek csoportjához. Mészölyök nyersgyapjú kardigánjai biztosan rég az enyészeté, meglehet - a szárnyas idő küldönceiként - molyok rágták el őket. Az anekdotikus emlékezés fonalát is elvágom. írói munkáikat, a kétféle szellemi szőttesből a közös és radikálisan más szálakat igyekszem figyelni. Elsősorban néhány mű sejthető vagy nyilvánvaló közös mögötteséről, figyelemre méltó szimmetriákról és aszimmetriákról fogok beszélni. Hisz más és más volt szellemük, lelkűk rendjük és a hozzá tartozó eltérő rendetlenségük (rendkívüliségük) is - hogy egy önismeretre nevelő, sikeres Polcz-szakkönyvre utaljak. Visszatérve a Pontos történetekhez: nem ismerjük az asszony eredeti szövegét, a mű alapját. Az Uhrtext, vagyis Alaine útiélményeinek előbb magnetofonba mondott, majd gépelt rögzítése nem maradt fenn, filológiai rekonstruálása se nagyon lehetséges. A regényben van azonban néhány olyan kormeghatározó utalás, amelyek jelzik, hogy A. az 1960-as években tett erdélyi - kolozsvári, vízaknai, nagyszebeni - rokonlátogatásáról, egyik hegyvidéki nyaralásáról, illetőleg néhány hazai útján ért benyomásairól kezdett friss élményeiről mesélni. „Képzeld, kincsem,...” - szinte halljuk a kezdő intonációt, ahogy kezdhette... A Karácsonyi utazás és a Leányregény visszaigazolják, hogy részlet-megfigyelésekben, tárgyi dolgokban, családi, emberi vonatkozásokban hallatlanul sűrű, érzékletes anyagot tudott prezentálni beszámolóiban. Ezeket aztán férje kérésére magnetofonba mondta, majd legépeltette. (Szakmai szövegeit, cikkeit is így készítette.) Stílusanalízissel, a tömör, rövid mondatok, a belső, meditativ részek és a rekonstruált direkt dialógusok váltakozásának, a történések sok esetben éles és keményen belső „vágásainak” tüzetesebb elemzésével talán ki lehet mutatni az írótól származó „beavatkozásokat”. Néha mondatról mondatra, másutt bekezdésről bekezdésre látszanak az alkotói processzus nyomai. Egy ilyen vizsgálódásban Polcz Alaine saját szerzőségű könyvei fognak segíteni, épp a maguk másságával, lágyabb, oldottabban mesélő kedvével, lélegzetvételével. A Pontos történetekben még hang másolódik hangra, egy markáns szerzői kéz óvatosan érinti, formálja a puha anyagot, mindvégéig ügyelve arra, hogy a hangfekvés, a reflexió női személyessége, a struktúra alapjai megmaradjanak. Most csak két vonását említem. Az egyik: Miklóst erősen foglalkoztatta akkoriban a film, annak objektív kifejezésmódja (ld. A tágas
