Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 1. szám - Kassai György: Tanulmány

28

Űj Dunatáj • 2008. március

kisvárosban jóízűen falatozó kispolgárok ellentéte is az egyidejűségben oldódik fel, ha szabad itt ezt a kifejezést használni.

Különösen figyelemreméltó - formai szempontból - az olyan szópárok használata, amelyeknek tagjait csak egyetlen magáhangzó, vagy olyan mondatok szembeállítása, amelyeket csak a hanglejtés különböztet meg egymástól:

A szil és a szél:

Rezzen a vén szil: szisszent, jött a szél...

Délben:

Egy nyír, egy nyár, egy sornyi krumpliágy...

Egy szeg miatt? Egy szeg miatt

Fog szorul, lélekzet kihagy.

A következő Illyés-idézetben fellelhető a „felülemelkedésnek” számos nyelvi eszköze:

Ha köpenyünktől megfosztottunk, földrelapultunkban két tenyerünkkel takarjuk a tarkónk. Ha arcunk egyenes tartásra üttetik, mégpedig úgy, hogy a jajongás montaigne-i jogától is megfosztatunk, a válasz a néma, a csak szemünkbe központosított megvetés legyen.

(.Kháron ladikján, 126-127 o.)

A szenvedő szerkezet és a birtokos jellel ellátott igenév mellett a tárgy alanyesetben való használata is a megtakarítást szolgálja. Az első esetben a cselekvő alany (a közeledő halál) kimondásának elkerülése, a másodikban egy igei mellékmondat összevonása, a harmadikban egy esetrag mellőzése teszi ezt lehetővé.

Humorának is egyik fő forrása a visszafogottság, a végletek elkerülésére oly alkalmas litotesz, az understatement, a kevesebbetmondás. A Franciaországi változatokban Henri Miller erotikus regényei körüli felhajtást „nem éppen csendes hírszerzésinek nevezi, azt pedig, hogy a szerző a nemi aktust oly gyakran és oly részletesen ábrázolja, így írja körül (persze, vegyük figyelembe, hogy 1947-ben):

„Újítása, hogy nem köntörfalaz. Meghitt ismerőseit éppúgy néven nevezi, akár saját meghitt testrészeit és ismerőseinek kapcsolatos testrészeit, e kapcsolatok hoszszadalmas és gyakorta bonyolult lefolyásának mozzanatait... Gazdag szótárából nyolc sűrű oldal telik egy olyan esemény bemutatására, amelyet a gyáva regényírók eladdig csak három ponttal jeleztek.”

Hasonló huncut szemérmességgel nyilatkozik az örömlányok mesterségéről:

„Ez az asszony... jónéhányszor odaadta azt a hajdani szóhasználattal ugyancsak külön jelentésűén tudatomba plántált - féltett és féltendő kincsét. Nemcsak önként, hanem még részéről történt ajánlkozással.” (Beatrice apródjai, 53)