Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Kassai György: Tanulmány
Kassai György • Tanulmány 29 Illyésnek Orosz Annával való kapcsolatában a szókimondás és annak elmaradása játszik döntő szerepet. (Hunok Párizsban, 209-210. oldal) Több, mint húsz évvel későbbi találkozásukkor is a meg nem történést eleveníti fel:- És a múlt? Hogy gondolsz te vissza arra?- Nekem az nagyon szép idő. S tudom is miért. Mert nem történt köztünk semmi. Olvastam egyszer egy írótól... hogy tisztán maradj meg, s mindig megmaradsz... Mit mosolyogsz? Nem tartod igaznak ezt a mondást?”- Sült érzelgősség. Nem a tisztaság marad meg abban, hanem az étvágy. (Szíves kalauz, 374 o.) Jellemző, hogy Illyés, aki a Lélekbúvár című színdarabjában oly szellemesen állítja pellengérre egyes pszichoanalitikusok túlkapásait, a Franciaországi változatokban, csakúgy, mint a Beatrice apródjaiban olyan gyakran hivatkozik - a legtöbbször körülírással - Freudra és a tudattalanra. A francia tulajdonnevek magyarosítása (Baudelaire Károly, Szent Armin út, stb.) ugyancsak távolságtartás: az elbeszélés környezetétől, helyszínétől igyekszik elkülöníteni magát. A stílus és az erkölcs, a kifejezési mód és a magatartás szoros kapcsolata a forma és a tartalom egymához való viszonyának egy érdekes vetületére hívja fel a figyelmet. A forma nemcsak kifejezési eszköz, nemcsak a tartalom megjelenési formája, hanem a beszélő, vagy író eszményének is tükröződése. Illyés talán nem fordult volna a fentebb elemzett kifejezési módok felé, ha nem hatottak volna rá szeretett francia szerzői, Jules Renard és a többiek.
