Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 4. szám - Kardos Gy. József: A nemzet katedráján - Egy méltatlanul "elfelejtett" Babits-regény: Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom
Kardos Gy. József • A nemzet katedráján 77 csak érvényes ideál és igazodási mérték. És nem a bokacsattogtató gumiderekúság, gunnyasztó alakoskodás és elvtelen megalkuvás. Babits Mihály is a saját „iránytűje” szerint élt és alkotott. E mű végen is ennek szellemében „ébresztette” nemzetét, hogy előítéleteket oszlasson szét, s hogy az átélt történelmi megrázkódtatások hatására a humanista, az emberi méltóságot és minőségeket (az erkölcsöt) féltő és azokért aggódó - és egyértelműen értük kiálló - alkotó egyre jobban tiltakozzon az erőszak, a kiszolgáltatottság, a szabadsághiány, az elembertelenítő megfélemlítés, megaláztatás, lélekrombolás ellen - költemények és értekezések sorában. S természetesen az Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom című regényében is. (A mű előzményei: A Pesti Naplóban 1931. március 15. és június 12. között hetven folytatásban megjelent Fekete olvasó című regény, valamint az ugyanott 1931. december 25-től 1932. január 10-ig öt folytatásban közölt A Világ Teremtése című novella.) Babitsot már az első világháború idején foglalkoztatta a modern háború problémája. S aztán megszületett az Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom című antiutópista regénye - figyelmeztetésként, jóslatként, jövendölésként, látomásként, lidérces és megrázó rémálomként... S mégis realitásként, mert hiszen a „jóslatok” hitelét Babits az előadott történeti tények objektivitásával alapozza meg - ironikus és szatirikus stílusú ítélkezéssel. Mintha már megtörtént eseményeket jövendölne meg a jövő bemutatásával. Ez a jövő sivár, rideg, könyörtelen, embertelen és véres - fülledten fojtó és torz légkörű társadalmával. - Ebben a regényében is írójának szorongásai, aggályai, félelmei törnek felszínre - emberségigényétől, erkölcsi felelősségérzetétől vezérelve. 2. Az „örök harc” negyvenegyedik évében vagyunk. Az emberiség egyetlen lehetséges célja és állapota ez az áldatlan „örök harc”, a pusztítás. „Ez a szó: béke, valami történelemelőtti világot jelentett. Valószínűtlen mesevilágot...” - írja Babits a regény „történelmi bevezető”-jében. (Kritikai kiadás. 2002. 7. - Ezután: a regényidézeteknél csak az oldalszámot tüntetem fel.) Hatalmas és tökéletesen szervezett - totalitárius diktatúrán alapuló - szörnyállamok, félelmetes katonaság és fegyverek, a fronton beláthatatlan lövészárkok pokoli rendszere, mérgesgázok tömege, amelyek elől a hátország a „légbarlangokban” húzza meg magát. (A „légbarlang”: gázmenhely, gázóvóhely. - Ez a szó is - mint annyi más leleményes szó és kifejezés a regényben - Babits „találmánya”.) - A nőket is besorozzák katonának. Csak a „fölmentettek” és a rokkantak maradhatnak otthon.
