Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 4. szám - Kardos Gy. József: A nemzet katedráján - Egy méltatlanul "elfelejtett" Babits-regény: Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom
76 Új Dunatáj • 2008. december Kardos Gy. József A NEMZET KATEDRÁJÁN (Egy méltatlanul „elfelejtett” Babits-regény: Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom,) Mottó: „S ma egy világnak romján újra kelve Te vagy megint új harcok tiszta lelke, A lobogó, ki új egekbe ér!’’ (Juhász Gyula: Babits Mihálynak. 1928.) 1. „Az ember szavakkal gondolkodik, és szavakkal cselekszik. A művelt ember gondolatokkal küzd, szavakkal csatázik. A leghatalmasabb fegyver a gondolat és a szó. (...) Élesítsd e fegyvereidet, hogy megállhass az élet harcában, mert az élet harc, s az »erős megállja«.” - Ezt „üzente fogarasi tanítványainak Babits Mihály 1910-ben. (Nyugat, 1910. február 1.177-188. Irodalmi nevelés. - Esszék, tanulmányok. 1978.1. 93.) A Tanár Úr azonban nemcsak tanárként, hanem költőként és íróként is a gondolat és a szó „fegyverével” „tanított”. „Tanította” és „nevelte” egész népét is. Az iskolai katedrát a „nemzet katedrájával” cserélte fel. Hogy „tanítása” a mának, nekünk is szól, azt a saját példámmal szeretném bizonyítani. Még pontosabban: az 1933. december l-jén a Nyugat Kiadónál megjelent Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom című (ötödik és egyben utolsó) Babits-regény rám tett hatásával. Ugyanis gimnazista koromban ezzel a regénnyel kezdődött „ismeretségem” Babits Mihállyal. S így lettem a „tanítványa”, amelynek ma is vallom magam. A könyvet anyai nagyapám ajánlotta figyelmembe, aki azt megjelenése után azonnal megvásárolta. Ez nem volt véletlen, mert eleve nagyon tisztelte Babitsot. Arra is büszke volt, hogy mint írogató embernek megadatott az, hogy olyan lapokban is publikálhatott, amelyekbe Babits is írt. Az Elza pilóta című regény legfontosabb pozitívumának tartom azt a „belső üzenetet”, amely már a művel való első találkozásomkor megérintett, és amelynek a hatása azóta még csak erősödött bennem. Igaza van Bálint Györgynek: Babits „művével és életével egyaránt nevelt” - s példaadásával, amely „meg nem alkuvó intellektuális szigorára” alapozódott. (Babitsemlékkönyv. 1941.103-104. A nevelő.) Számomra Babits ezt „tanítja”: A történelem földlökései között, jellempróbáló hétköznapok keservei közepette az emberi lélek útvesztőiben csak a saját „iránytűnkre” számíthatunk, s csak erre alapozhatjuk tisztességünket és nyugalmunkat. Ez adhat csak védettséget és szabadságot az egyénnek a külvilággal szemben. Ez lehet
