Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 4. szám - Payer Imre: A tárgyias költészet változatai a fiatal Babits Mihály és az érett József Attila lírájában
68 Új Dunatáj • 2008. december Ha autentikus akar lenni, akkor innovációs kényszer alatt áll. Véleményem szerint, mindkét költő esetében kreatív többletet keresve, egy újfajta lírai szubjektum megalkotásához kellett a tárgyias költészet. Az új szubjektum megalkotásával együtt lett mozgósítva az ismeretelméleti jellegű szemlélet és poétikai-retorikai potenciál. A befogadás történet több jelentős értelmezése mind Babits Mihály, mind József Attila költészetét úgy tárgyalja, hogy azok új líratörténeti korszakot nyitottak meg a magyar nyelvű szépirodalomban. Közös mindebben az alanyiságtól és az élményköltészettől való eltávolodás és a tárgyias költészet hagyományának alkotó megújítása. Ugyanakkor közmegegyezés alakult ki afelől is, hogy Babits Mihály és József Attila tárgyiassága eltérő szemléleti és poétikai elveken alapulnak. Most éppen ezeket az elveket szeretném körvonalazni. Mindehhez még messzebbre kell látnunk a líratörténeti időben. Horváth János már Petőfi Sándorral kapcsolatban szót ejt az úgynevezett tárgyas líráról. Az efféle költemények mindegyikénél jelen van a költő személyén (az alanyon) kívül eső tárgyi világból valami: alak, emberi jelenet, tájék: egyszóval valami szemlélet, mely a költő felfogásában lyraivá érzelmesedve, őt szóra bírja, költésre ihleti. „A tárgyi és lyrai elem viszonya lesz hát itt vizsgálódásunk célpontja, s e viszony ismerete deríthet újabb világosságot a költő némely kitűnő képességeire”. Horváth János ezt a fentebb említett viszonyt, a tárgyias szemlélet és a költő, a szubjektum lyrai érzelmének viszonyát elemzi Babits Mihály első két kötetében is. „Ha a tárgyi szemlélet volt az előbbvaló, akkor a lírai elem annak természetes, szükségképpeni jelentése legyen, ha a lírai elem az eredetibb, akkor a tárgyi valóság annak természetes egész kifejezője legyen. A szemlélet, mint kifejezés, s a lírai elem, mint jelentés.” Horváth János szerint, a tárgyiasság, mint szemlélet és a szubjektivitás, mint lírai jelentéspotenciál kettős szembeállításának diszkrepanciája jellemezné a fiatal Babits költészetét. Megbomlik az arány a kettő között, nem alkotnak minden esetben szerves egységet. Erőltetettnek hatnak a versek utolsó versszakai, amelyekben Babits mintegy tanulságszerű indoklását kívánja adni a felsorolásszerű tárgyias részletezésnek. Babitsnak költészeteszménye eszerint nem organikus. Nemes Nagy Ágnes az alanyi költészet, az élménylíra utáni tárgyiasságban látja Babits Mihály eredetiségét, abban, hogy a hazafias és szerelmi tárgykör, a szabadság, szerelem témái után Babits költészete ismeretelméleti érdekeltségű, és ugyanolyan szenvedéllyel és személyességgel fordul ezek felé a filozófiai kérdések felé, mint elődei a társadalmi és a szerelmi témák felé. Sőt, talán még szenvedélyesebben, hiszen ezek az ismeretelméleti problémák magának a szubjektumnak, a költészet lényegének, a mibenlétére adnak igazolást. Mivel az alapokra kérdez rá ez a költészet, természeti
