Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 4. szám - Payer Imre: A tárgyias költészet változatai a fiatal Babits Mihály és az érett József Attila lírájában
Payer Imre • Tanulmány 69 hasonlattal élve, nem a flórával és faunával analóg, hanem a földtannal. Babits Mihály hegyi költő. Milyen is ez az ismeretelméleti ihlet? Rába György ír arról, hogy Babits egyetemi évei alatt nagy érdeklődéssel olvasta William Morris és Wilhelm Wundt pszichológiai írásait. Ezek szerint a személyiség felépítésének lényeges alkotóeleme az észlelés. És itt kell megállnunk és elgondolkodnunk. Babits Mihály első két kötete tele van az észlelési csatornákra tett utalásokkal. Az ember és kultúra közti mediális csatornát illetően a látás és a hallás szinte fiziológia koncepciója érdekli. Ugyanakkor a világ és a szubjektum közötti efféle tér blokkolt. Az én, mint szubsztancia ily módon frusztrálttá válik. Hiszen: Sötét van. Hol az ezer szín? Mivé lett? / Hol az ezer tárgy külön élete? / (Szín a különség, különség az élet) ( Himnusz Íriszhez) Más szin a napfény vendégmáza -Ja nap a színek piktora:/fekete belül a földnek váza, / nem a fény feszti a fekete szint (Fekete ország) A látás nem természetesen kondicionált, inkább protézisszerű, mesterségesen feltételezett. Tulajdonképpen nem tárgyakat, hanem képeket látunk. Babitsot komolyan érdekelték az ezzel kapcsolatos technikai találmányok, és ezek szubjektumra tett hatásai. A költeményekben olvasható mediális értelmezés pozitivista jellegű. A tárgy külön van választva a szubsztancialitásában megtartott, metafizikai szubjektumképzettől. A technikai találmány (telefon, automobil) a jelentés síkján, tematikusán szó szerint szerepel abban a költeményben, amelyik megtartja a hagyományos metafizikai borzongást, az akusztikai réteg is ezt a hatást erősíti. Honnan tudom, hogy te jössz? / megtelefonáltad. Lelkemen át utadat/régen megcsináltad. /Felriasztott éjeken / telefonod hangja: / Bal fülemben élesen / csendült rémharangja: Halló! Halál! / jöjj csak, jöjj el, régi csont, / úgyse félek tőled, /jöjj, öleld meg, régi csont, / régi szeretődet: / Vesd le lepedődet. - (Haláltánc) A látás inkább a laterna magica mesterséges észlelési csatornáján keresztül funkcionál, nem természetes módon. A medialitás vonatkozásában említem meg a Mozgófénykép című költeményt. Már a cím is az új képi médiumra hívná fel a figyelmet. Csakhogy éppenséggel nem a képi észlelést, hanem a hangzásét érvényesíti inkább. Az időmértékes ritmus kifejezetten a fülre hat, nem a szemre. A képeknek inkább tematikai felvonultatásánál, pergetésüknek vizuális ritmusánál a fülre ható akusztikai ritmus erősebben hat. A nyelvi magatartást, mikéntjét is alapvetőbben határozza meg. A kép megjelenítésének mediális vonatkozása is szót érdemel. Az egyik részben színes képekről számol be a költő, holott a megírás idején még csak fekete-fehér filmeket vetítettek. A romantikus eredetű bensőséghez való kapcsolódásra utal az, hogy noha a cím szó szerint egy technikai találmány neve, maga a költemény a pszichében lejátszódó folyamat megjelenítésében érdekel (az emberi látás
