Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 4. szám - Payer Imre: A tárgyias költészet változatai a fiatal Babits Mihály és az érett József Attila lírájában
Payer Imre • Tanulmány 67 Payer Imre A TÁRGYI AS KÖLTÉSZETVÁLTOZATAI A FIATAL BABITS MIHÁLY ÉS AZ ÉRETT JÓZSEF ATTILA LÍRÁJÁBAN Ügy vélem, a költészet lényege közelebb van a sámánok tevékenységéhez (nem társadalmi státuszához), mint Freud elfojtás-tanához, a kultúra rossz közérzetéhez. Létezik egy kifejezés: érzéssel játszani. Azt jelenti, a játék közben mintegy eggyé válni a hangszerrel. Tehát a lyrát, eredetileg egy hangszer neve volt, nemcsak úgy bumfordian vagy rutinból, hanem valami többletenergiát előidézve kell megpendíteni. Pendítő és pendített összjátékából jön létre az, ami hat. Máshogy közelítve, immáron a nyelv birodalmába térve úgy is mondhatnók, retorikai alakzatokkal pszichikai energiákat kell felidézni, hasonlóan ahhoz, ahogy a sámán az ütemes dobszóval, a varázsmondókákkal tesz kellően érzékennyé bennünket ahhoz, hogy találkozzunk olyan erőkkel, amelyek észleléséhez, értéséhez, egyébként túl tompák lennénk, az értéshez egyúttal önmagunkat is meg kell érteni. A poétikai alakzatok pszichikai energiák indukálói, a kettő együtteséből alakul ki az a lírai én, amelyet az olvasónak is mintegy dekódolnia kell, hogy pragmatikus énje fölötti esztétikai tapasztalatban részesülhessen. Tehát a költészet megértésekor nem az úgynevezett életrajzi én belső titkai utáni nyomozás az elsődleges feladat, sőt, ez még el is terelheti a figyelmet a termékenyebb kutatástól. Talán erre utalt maga József Attila is a Szabad ötletek jegyzékében: „a Rubin azt mondta: téged mindenki szeret, hiszen / a verseid te vagy / a verseim nem én vagyok: az vagyok én, amit itt / írok” E sorokkal mintegy elválasztotta a terapeutikus írást az esztétikai tapasztalatot közvetítőtől, mely utóbbiban az a tét, miképpen alkották meg a nyelvi-retorikai alakzatok, trópusok azon hálózatot, miképpen csaltak hangot belőlük, mint az ókoriak a lyra hangszerből, hogyan érték el a hatást azoknál, akikben ily módon szintén felhangzott az a hang, hogyan történt meg a nyelv, amely a bennük létesülő ént konstruálva, s ily módon varázsmondókaszerűen, akár katartikus hatást is gyakorolva rájuk - létre jött. Mindezt elöljáróban azért mondtam el, hogy kifejtve előfeltevéseimet, jobban érthetővé váljék az a perspektíva, amelyen keresztül Babits Mihály fiatalkori és József Attila érett tárgyias költészetét tanulmányoztam. A líra a világ-és önmegértéshez ad esztétikai jellegű választ. Ez a megértés történeti. A szubjektum nem biológiai eredetű, az énnek a magához fűződő reflexiójaként jön létre. Csakhogy a reflexió axológiájának történeti a létmódja, érvényét ezért mindig az időbelileg termékeny interpretációból (nem a sémává merevedett formákból) nyeri.
