Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 4. szám - Komáromi Gabriella: Tájélmény családfával :"Részlet egy készülő Lázár Ervin-monográfiából"

46

Üj ÜUNATÁJ • 2008. DECEMBER

volt, mélységesen tisztelem őt ma is. Ennek ellenére soha semmilyen személyes kontaktus nem volt köztünk. - Amikor egyszer eljött Pécsre a Jelenkor szerkesztőségébe, valaki rám mutatott, és azt mondta: „... ez a gyerek meg rácegresi.” Hozzátettem: alsórácegresi. Abban a pillanatban mintha minden jéggé változott volna. Továbbra is tiszteltem, de nem tettem soha egyetlen lépést sem felé.”28 A „minden másképpen van”, mint gondolnánk, nem is olyan ritka fordulat az életben, mégis mindig szíven üt. Alig hisszük el.

Pedig miután Rácegeres - Illyés szavaival „elég kacéran változtatta hovatartozását”, tulajdonképpen sárszentlőrincinek is mondhatjuk mindkettőjüket.29 Felsőrácegrest csak 1966. dec. 21-én csatolták Pálfához, mindaddig Sárszentlőrinchez tartozott. Alsórácegres meg mindig is Sárszentlőrincé volt, bárhogy is hívták. A 19. második felében születhetett, mert az 1851-ben kiadott Fényes Elek-féle helységnévtár még nem említi. Kezdetben Anna-major volt a neve, aztán Alsómajor, később felvette a Pálfa és Sárszentlőrinc közötti hajdani falu harmadik nevét, azaz Rácegres lett. Tudjuk, hogy ez a települést korábban Alegresnek hívták, aztán meg Királyegres lett.30 A török időkben kiürült, megsemmisült, a hódoltság után rácokkal népesült be. De mert ők leginkább fosztogatással foglalkoztak, 1705/1706 táján a simontornyai kurucok kiverték őket, és elpusztították el a falut. A rácok neve mégiscsak fennmaradt. Sokáig két puszta is őrizte, ma már csak egy: Illyésé. De Fázár műveiben Alsó is, Felső is van. A Manógyár egyik meséjében még ennél is több. „Sírós Frakk bömbölt. Vernyákolt - ver - ver - ver, nyervákolt - nyer - nyer - nyer, tutujkázott - tuj - tuj - tuj, óbégatott - ób - ób - ób. Zengett tőle az Alsó, a Felső, a Középső, a Fent és a Fent.” (Sírós Frukk)

(A katonaláda titkai) Ami nagyanyáink, anyáink agyonolvasott könyvében (Jane Eyre) a vörös szoba titka (azaz a titokzatos szekrény), az Fázár Ervin világában egy katonaláda és egy ruhásszekrény alja. A katonaláda a nagyanyja testvéréé, Mányoki Sándoré volt, aki a 17. sz. fehérvári honvéd gyalogezredben szolgált, aki tizedesként 1915-ben Zboroviene mellett a galíciai csatatéren esett el, akinek neve ott áll a pálfai református templom apszisának falán, a hősi halottak között, és aki csak 25 évet élt. A ruhásszekrény Lázár Ervin apjáé, Lázár István uradalmi intézőé, aki az álmaival, terveivel beléphetett volna Németh László bármelyik társadalmi drámájába - mégpedig főhősnek, és aki csaknem végigélte a mögöttünk hagyott századot (1905-1996.).

A katonaládára Lázár Ervin a dédszülei (Lázár István és Porteleki Julianna) roskadozó, nádfödeles pálfai házának padlásán akadt rá a kenderkóc alatt, mint valami „mesés keleti kincsre”. Ettől kezdve ez volt a levelesládája, de a hajdani tulajdonos irományainak, könyveinek és a megsárgult, töredezett, egérrágta családi okiratoknak