Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 4. szám - Komáromi Gabriella: Tájélmény családfával :"Részlet egy készülő Lázár Ervin-monográfiából"

44

ÜJ DUNATÁJ • 2008. DECEMBER

különbségek többet számíthattak, mint a vallásiak. Az árendás kocsmáros dédapa inkább hét évre katonának adta a fiát (kiválthatta/megválthatta volna), minthogy elvegye a hozzájuk képest szegény Mányoki Erzsébetet. Nem az volt az akadály, hogy a fiú evangélikus, és református a lány. (Még megemlegetjük ezt a történetet a családi „fotográfiáknál”.)

Lehet, hogy Lázár határtalan vallási türelme pálfai örökség. A Lázárok evangélikusok, a Mányokiak reformátusok, de egyikük (M. Zsuzsanna) végül nazarénus lett. Anyja családja katolikus, ő maga és felesége, Vathy Zsuzsa is az. Zsigmond fiát mégis evangélikusnak keresztelték mégpedig a Sárszentlőrinci templomban. A bejegyzés szerint ez 1980. május 2-án történt. (Zsiga 1979. aug. 29-én született.) Lázár Ervin a naplójában a miértről is beszélt: Ha gyerekkorában elkocsizott anyjával Nagydorogra a katolikus templomba, fájt a szíve otthon maradt apjáért. „»Én gélikus leszek«, mondtam nagy elszánással, s a lőrinci evangélikus templomba akartam menni apámmal” - írta. (...) Ezért lett Zsiga evangélikus. (...) Biztos vagyok benne, hogy Isten szeretettel elmosolyodott és a keblére ölelte a mi Zsiga fiunkat, amikor megtudta, hogy evangélikusra kereszteltük. És keblére ölelt minket is. Szeret bennünket. És fütyül minden kisajátítóra. Isten nem törődik semmilyen külsőséggel és magyarázattal és dogmával és ornátussal és liturgiával. Isten csak a te tiszta szíveddel törődik.”22

Pálfán szinte mindenki a földből élt: a kisbirtokos, a béres, a gazdasági cseléd, a napszámos. Az anyakönyvekben mindössze néhány mesterember akad. Egy kovács, egy kötélverő, egy bognár és egy cipész elégendő volt. A 20. században egy szobafestő vetődött ide Pestről. Ha valaki (nagyon ritkán) fővárosivá avanzsált, „államrendőr” lett vagy a börtönökben foglár. - Sokáig tősgyökeres magyar falu volt Pálfa. Mutatóba akadt egy-két német név. (A Lang, a Margruber, a Schissler) Idővel néha magyarosan írták ezeket a neveket, mint Lázár őseinek, Duschka Évának és Pleck Juliannának a családi nevét. (Az egyik Duska, a másik Plek lett.) Pálfán csupán a 20. század elején tűnik fel az anyakönyvekben két cigány család: Kalányosék. és Orsósék.

A falvakban szinte mindenki rokon volt, a pusztán még inkább. A faluhoz képest mintha egyetlen nagycsalád lett volna. „Természetes közegünk volt a szép táj. Föl sem vetődött bennünk - írta Lázár, hogy amiben élünk: szép. S ugyanígy voltunk az állatokkal is. Mint a kezünk-lábunk, hozzánk tartozott mindez. S az a bizonyos közösség: Ahogy ott jártál-keltél, nem találkozhattál idegennel. - mondta Lázár. Bárki úgy viselkedett veled, mint az apád. Nyakon is vághatott.”23 A kiskamasz Illyés számára ellenséges világnak számított Dombóvár, az elsőosztályos kisgyerek Lázárnak pedig egy akkora falu, mint Sárszentlőrinc. Pedig hányszor tette meg az oda-vissza vezető utat! „Csak az iskolába járás révén legalább ezerszer. Az út lassan-lassan hoz