Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 4. szám - Bitó Z. László: Éva fiai
Bitó Z. László • Éva fiai 25 Káint éppúgy megdöbbentették Ábel szavai, mint amikor első ízben hallotta őket. Fel is riadt álmából. Vagy legalább is azt hitte, hogy felriadt. De aztán hallotta válaszát, amire mindaddig nem emlékezett:- De akkor is ketten maradnánk - hallotta saját hangján. Meg azt is, amit álma fűzött hozzá: - Talán csak nem úgy értette Ábel, hogy fontolgatom az ajánlatát? Mindenesetre öccse tovább részletezte:- Egyikünk ezt a Kintvilágot kaphatná meg, melyet Urunk Ádámra hagyott, amikor kiátkozta őket a kertjéből.- És a másik? - Káin csak ennyit tudott kinyögni.- A másikunk megkapná Évát - állt elő Ábel végül ajánlata meggyőzőnek gondolt részével. Káin érezte, hogy mennyire megbotránkoztatta őt öccsének ez a kijelentése. De álmában még jobban megdöbbentette az, hogy minden elítélő indulat nélkül, mintha túlságosan is közömbösen kérdezte volna:- Nem gondolod, hogy ebbe Évának is lenne beleszólása?- De hiszen téged magához enged!- Az más...- Én is a fia vagyok, csakúgy, mint te! - mondta végül Ábel a beállt csendben. És Káin alig várta, hogy hallja saját hangját, mert emlékezett rá, milyen bölcsnek érezte válaszát:- Téged fiaként szeret jobban nálam, ezért nem enged magához.- Miket beszélsz itt összevissza? - értetlenkedett Ábel.- Amikor megszülettem, - magyarázta Káin - az anya nélkül felnőtt Éva mit sem tudott az anyaságról. így nem tudta, mit kezdjen velem: mellére nem csak etetni vett. Lánytestvért sem teremtett neki a Kert Ura, akivel érzéseit megoszthatta, aggodalmait megbeszélhette volna. Ahogy mi ketten ((is)) sokat beszélgettünk, mielőtt juhaidhoz szegődtél.- Emlékszem, de most sem értem, miért ne lennék Évának épp olyan jó, mint te, ha magához engedne.- Nem erről van szó...- Hát miről?- Üljünk le, és engedd el a buzogányod! Nem lesz rá szükséged. Amit mondani akarok, mindkettőnkről szól. Miután nagy sikoltozása közepette anyám testéből kiszakadtál, rájöttem, hogy én is így születtem meg. Akkor helyettem téged ölelt mellére anyám, én meg keservesen üvöltöttem, így olykor engem is magához vett. És
