Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 4. szám - Bitó Z. László: Éva fiai
26 ÚJ DUNATÁJ • 2008. DECEMBER derengeni kezdett, hogy korábban is a mellére szorított, akkor is ha nem voltam éhes. Meg aztán, játszadozott velem másképpen is.- Most hazudsz, ugye?- Arra is emlékszem, hogy akkoriban barlangunk közelébe sem engedte Ádámot. Az ennivalót, amit reggelente hozott, egy távolabbi kőre rakatta le apámmal. Csak akkor kezdtem megérteni, miért, amikor ők egyre gyakrabban veszekedtek.- A sokkal erősebb Ádám miért hagyta Évát...?- Sosem fogod megérteni, amíg juhaidban leled társaságodat: van más erő is, Ábel, mint amit a karodban érzel. Olyan is, amely megbénít, mint amikor anyám ellen fordultam, méghozzá miattad.- Ne pofázz! Azt áruld el inkább, hogy miért tűri Ádám, hogy Éva szembeszegüljön az ő akaratával?- Sokáig olyan sziklaodúban éltem anyámmal, ahová Ádám be se juthatott. A barlang alacsony bejáratán Éva is csak hasmánt férkőzhetett át. Örökös miértjeimre végül azzal válaszolt anyám, hogy láttam-e anyaállatot, amely kölykeihez engedi párját? Csak később láttam hím és nőstény sakált, amint szájukból együtt etetik kölykeiket. Az állatoknál szinte mindenre találunk példát. Ezért nem értettem soha, miért mondta szüléinknek a Kert Ura, hogy tanulják meg az állatoktól azt, amire nem terjed ki az ő tudománya vagy csak nem volt kedvére beszélni róla. Anyánknak nagy gondot okozott, hogy Uruk nem szólt hozzá asszonyi dolgokról. Ezért hihette, hogy a belőle kiszakadt test hivatott betölteni a magától elűzött embere helyét.- Mit beszélsz itt mindenféle badarságot? Azt hiszed, nem tudom: vágyad hajtott Évához.- Mindennek több az oka, és eredete sem egy. Azt akartam megértetni veled, miként kezdődött mindez. Mire te megszülettél, Éva már belátta: nincs rendjén, ha az anya férfiaként használja fiát... De mivel velem megtette, amikor nekem lett őrá szükségem, nem utasított el. Ne számíts rá, hogy téged valaha is magához enged, ha eddig nem tette.- Arra nem várok, hogy engedjen. Ha Ádám már nincs, semmi szükségem engedélyre. Megtanultam, hogyan kell bánni jerkékkel. Ezért mondom, hogy össze kell fognunk, aztán osztozhatunk Éván.- Elment az eszed? Mit képzelsz rólam? - hallotta önmagát Káin, és érezte álmában a felháborodást, amit akkor érzett, amikor mindez valóban elhangzott. Majd további szóváltásukat is hallotta:
