Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 4. szám - Bitó Z. László: Éva fiai
24 ŰJ ÜUNATÁJ • 2008. DECEMBER- Most megkapod! Vagy talán nem emlékszel arra, anyánk drága nagyfia, amikor parancsára fülön fogva vittél vissza hozzá? Azért most megfizetsz! - fenyegetőzött Ábel, miközben többször is megpróbálta megütni Káint.- Nesze!, nesze! - kiáltotta, de egyre nehezebben forgatta a husángot. Végül látta magát Káin, ahogy sikerült öccséhez ugornia, és elkapta a derekát. Erősen szorította magához, hogy megfékezze. De amit érzett, az korábbi birkózásaik emléke volt, amikor gyerekekként olyan ölelésekbe olvadtak, amelyekből nem mindig akarta kivonni magát. Álmában viszont azt a birkózásukat látta, amelyet a keservesen bégető kos vezetett be, és amelyben nyögve, szitkozódva utoljára mérték össze erejüket. Ábel adta fel:- Még nem bírok veled, de láthatod, hogy már én se vagyok gyerek. Nekem is épp annyi jogom van Évához, mint neked, ha már más asszonyt nem adott nekünk Urunk.- És anyádra is úgy kényszerítenéd magad, mint a jerkéidre?- Úgy beszélsz, mintha tudnád, hogyan kell vadon élő juhokat betörni, akaratodat rájuk kényszeríteni...- Éppen eleget tudok, öcsém! Erőt vettem magamon a minap, és noha a karámjaid kibírhatatlanul bűzlenek, mindent szemügyre vettem. Felfedeztem a bűz forrását is: több állatod vérző sebét legyek meg férgek lepték el. S amelyik a földre rogyott, azt a többiek megtaposták. Elviselhetetlen volt a látvány.- Szóval te engedted ki őket! Én meg a kosukat vertem agyon...- És egyetlen karámba kényszerítetted vissza a többit, ahol mozogni alig tudtak. De ha két karámot fontál össze indákkal, miért tartasz oly sok állatot az egyikben, a másikban pedig csak egyetlen törött szarvú kost?- Éppen erről akarok veled beszélni, Káin: már rég megtanultam, hogy egy karámban két kos nem fér meg. Káin látta, hogy milyen jelentőségteljesen néz rá Ábel, de álmában is tudta, hogy akkor még nem értette, öccse mire céloz. Azt sem, mikor nyomatékosan hozzátette:- Mondta Urunk, hogy sokat tanulhatunk az állatoktól.- Ugyan vajon mit tanulhatsz rabságba vetett, agyonkínzott juhoktól? - kérdezte Káin.- A fiatalabb kos idővel legyőzi az addig uralkodót, hogy a jerkéihez jusson.- Csak nem magadra és Ádámra gondolsz!? De hiszen apád ő, s kétszer olyan erős, mint te!- Ketten elbírnánk vele...
