Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2-3. szám - Szigeti Lajos Sándor: "De én Uram bakád én hol vagyok?" (Emberiség az Ablaknégyszögben: Baka István szikár alakjai)
78 Új Dunatáj • 2008. szeptember Úgy halok meg, hogy igazi szép arcod nem láttam soha. Vagy arcod volna címered: e felpuffadt bankárpofa? Pénz kell? Mint halott koldus szalmazsákját, feltépem az eget; fogadd el: zsugori kezedbe csillag - a vashatos - pereg. Baka István ekkori hazához fohászlodó verseinek ad új hangot azzal, hogy a József Attila-i sorsot szakralizálva egyszerre fordul Istenhez és hazához. A kipontozott rész a hiábavalóságot hangsúlyozza. Itt nyílik meg nagyobb távlatoknak Baka alkotói módszere: a táj sokszor konvencionális, nehezebben megújítható toposzai mellé a társadalmi környezetből vett képek szokatlanabb, kevésbé kiszámítható hatása járul. A metaforika - hangsúlyozza Nagy Gábor is - ugyanakkor továbbra is egységes: „a József Attila-hal alapmetafora mindkét tagját mindvégig fenntartja, logikusan végigviszi a vers. Az alapmetafora mindkét oldala transztextuális távlatot ad a szövegnek: a más költők által is kedvelt József Attila-szerep nem egyszer sztereotip, itt azonban egyénien megalkotott asszociatív rendszeréhez izgalmas feszültséggel járul a hal bibliai képzete.”1 Különösen, hogy a József Attila-kultusz közismert eleme József Attila krisztusi tulajdonságokkal való felruházása.2 Ráadásul a mesék aranyhala is a versben olvasható: az aranyhal, aki az életéért könyörög - s így a vers kipontozott strófája egyben a mese szokásos menetének kifordítását, az aranyhal kérésének elutasítását is jelzi, fölvetve ezáltal a gondolatot: hálátlan, kegyetlen az Isten-haza. „Ha a mesei és biblikus értelmezést egybeolvassuk, különös feszültségű történetet kapunk, amelyben a hal, Jónás története révén, a krisztusi (József Attila-i) halál előképe, tehát a lírai én hal volta egyben áldozati szerep, fogság, akárcsak a mesében, ahol szintén emberi lény rejtőzik külseje mögött, tehát a lírai én számára csupán kényszerű állapot, büntetés, amelyből itt - ellentétben mind Jónás és Jézus sorsával, mind az aranyhaléval- a lírai én számára nincs menekvés, nincs megváltás.”3 De ha felfigyelünk a zárósor kurziválására, az a versnek egy más irányú intertexuális olvasatára ösztönöz, e tipikus- és kurziválva egyúttal szó szerint is idézett - József Attila-i motívum révén ugyanis Baka Szárszói töredéke úgy is olvasható, mint az íme, hát megleltem hazámat sajátos értelmezésváltozata, mely rámutat arra, hogy a József Attila-vers címe szarkasztikusan-ironikusan is olvasható, azaz a költői én úgy lel hazára, hogy igazából elveszíti („Úgy halok meg, hogy igazi / szép arcod nem láttam soha”). A haza: Isten megfe-
