Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2-3. szám - Buda Attila: "Nyugtalan oroszlánok állatkertje a világ" - keret és keretezett viszonya Babits Mihály Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom című regényében
Buda Attila • „Nyugtalan oroszlánok állatkertié a világ’ 51 Buda Attila „NYUGTALAN OROSZLÁNOK ÁLLATKERTJE A VILÁG" Keret és keretezett viszonya Babits Mihály Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom című regényben. A jelenkori hazai irodalomtörténeti megszokás Babits Mihály és Kosztolányi Dezső egymásra vonatkoztatott munkásságát ekként értékeli: míg az előbbi költői teljesítménye sokszorosan felülmúlja a prózaíróét, addig vele szemben az utóbbi éppen ellenkezőleg, folyamatosan magas szinten értékelt elbeszélő, láttató és megjelenítő, míg verseiről kevesebb és korlátozottabb szó esik.1 Ez a vélemény azonban mintha még kissé a saját koruk ítéletét hordozná magában, s bár az idézett tárgyalásban természetesen van igazság, - de legalább annyi kényelmesség is. Kosztolányi ugyanis jobb költő annál, mint az ma a műveit feldolgozó irodalomból általában látszik, Babits pedig sokkal mesteribb prózaíró, mint ahogyan az a regényeivel, novelláival foglalkozó, kánonképző tanulmányok alapján napjainkban elfogadott. Itt csak érintőlegesen lehet szólni arról, hogy a prózáját tárgyaló kortársi kritikák némely részét kimondottan személyes ellenszenv,2 a halála utáni közelmúltét pedig az akart ideológiai ellenérzés táplálta - nem is annyira azokét, akik szóltak, mint inkább azokét, akik nem ám ezektől a hatásoktól, érdekes módon, a jelenkor sem tud teljesen elvonatkoztatni.3 Felvetődik, hogy nem azért van-e így, mert lassan ez a szemlélet (is) hagyománnyá szilárdul(t), csakhogy kell-e vajon ezt a hagyományt követni? S kell-e mindig letaszítani valakit, hogy mást fölemelhessünk? * * * Babits Mihály Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom című regénye talán az egyik legtöbb ambivalenciát hordozó, fikciós és tényekre épülő, kváziháborús és társadalmi, disztropikus és megelőlegező, személyes és eltávolító mű a magyar nyelvű irodalom prózai alkotási között. Az egymást folyamatos feszültségben tartó ellentétes érzelmek, amelyek a szerző személyiségének fontos elemét jelentették, tág teret kaptak ebben a regényben, s e körülmény az első megjelenés óta próba elé állítja laikus és szakmabeli befogadóit egyaránt. A kétértelműség (valamint az irónia) a szerzői tárgykezelés mellett akarva, akaratlanul megjelenik a nyelvben és a szerkezetben egyaránt, hogy kiáradva, olvasóját töprengésre és/vagy ellenállásra inspirálja. Ennek a nyugtalanító tulajdonságnak most egy elemét, a regény keretes mivoltának néhány vonását próbáljuk meg a következőkben nyomon követni.
