Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 1. szám - Vasy Géza: Illyés Gyula az ezredfordulón
Vasy Géza • Illyés Gyula az ezredfordulón 13 Vasy Géza ILLYÉS GYULA AZ EZREDFORDULÓN Illyés Gyula műveit több mint ötven éve kezdtem el olvasni. Az 1956-os könyvhéten, gimnáziumba készülő diákként, zsebpénzemből mindössze két könyv megvásárlására tellett. Az egyik a Mai magyar költők antológiája volt, a másik a Kézfogások, Illyés új verseskönyve. S 1957 tavaszán, az iskolai szavalóversenyen az ő Hunyadi keze című versével szerepeltem, amely 1956 nyarán jelent meg az Irodalmi Újságban. Miért említem mindezt? Bizonyára az idősödő ember nosztalgiája is szerepet játszik ebben, de inkább arra szeretnék emlékeztetni, hogy a befogadásnak nemcsak kritikai és irodalomtörténeti szinten, hanem egyénileg is története van. Annak is van jelentősége, hogy egy életművet lezárulása, klasszikussá válása után ismerünk meg vagy még alakulása közben válhatunk olvasóivá. Még érdekesebb, ha eközben kritikusai, elemzői vagy akár egyetemi oktatói is lehetünk. Illyés Gyulával foglalkozó írásaimat először 1998-ban gyűjtöttem össze. A karcsú könyv címe: Illyés Gyula évszázada. Mit kívántam ezzel kifejezni? Az életrajz szintjén azt, hogy a huszadik század legnagyobb magyar írói közül számára nemcsak a hoszszú élet adatott meg, hanem az is, hogy jelentős történelmi és művészeti események résztvevője és tanúja legyen, s eközben számos fontos személlyel kerüljön politikai vagy irodalmi-művészeti kapcsolatba. Mindennek része volt abban, hogy az életmű - beleértve az irodalmi életben játszott szerepet is - oly módon teljesedhetett ki, hogy Illyés Gyula magától értetődően érdemelte ki még életében a nemzeti költő keveseknek járó rangját. Nemzeti költő? Mit jelenthet, mit érhet ez a kategória a posztmodern után, a globalizáció korszakában, a harmadik évezred kezdetén? Nem valami ómódi kifejezés ez? A nemzeti irodalom fogalmát a kései felvilágosodás teremtette meg, a romantika kora teljesítette ki. A mi irodalmunkban először Vörösmarty Mihályra alkalmazták e fogalmat, bár Kölcsey Ferenc ugyanúgy megérdemelte volna. A huszadik században Ady Endrét már az utolsó nemzeti költőnek nevezték, s ugyanez hangzott el 1983-ban, Illyés Gyula halála után is. S többnyire bizony nem úgy értették, hogy egyelőre a legutolsó, hanem úgy, hogy több ilyen nem lesz, nem lehet a modernség, illetve a kibontakozó posztmodernség korában. A nemzeti költő fogalmának nincs pontos meghatározása. Korántsem köthető csak a polgárosodás klasszikus korszakaihoz. Jelentésköre sokkal tágabb, hiszen se többet, se kevesebbet nem jelent, mint azt, hogy a legnagyobbak közé tartozó alkotó életművében a korszak legfontosabb nemzeti sorskérdései meghatározó súllyal van
