Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 2-3. szám - Szalai Zoltán: Koncentrált komolysága emberi testet kölcsönzött a filozófia démoni alakjának - Szilasi Vilmos és Martin Heidegger kapcsolatának margójára

44

Űj ÜUNATÁJ • 2008. SZEPTEMBER

kellett - kiadták második német nyelvű kötetét, a Macht und Ohnmacht des Geistes [A szellem hatalma és ájulása] címűt. A könyv az Ernesto Grassi, a neves olasz származású filozófus és Szilasi Vilmos által szerkesztett „Sammlung Überlieferung und Auftrag” című sorozatban jelent meg, amelyben a két Husserl-tanítvány a múlthoz fűződő viszonyát és a jövő iránt érzett kötelességét juttatta kifejezésre. Ebben a könyvben vall Szilasi a filozófiához, a fenomenológiához és magához Martin Heideggerhez fűződő viszonyáról. „A tradíció, amelynek szellemi létünket köszönhetjük, Husserl és Heidegger nevével, valamint a legendássá vált freiburgi évekkel áll szoros összefüggésben. Kettejük művei az emberiség felejthetetlen kincseivé lettek. A személyes benyomások azonban elvesznek azokkal, akik megélték őket. A mi feladatunk ezeket közkincsé tenni [...]. Átéltük, ahogy Heidegger zseniális mélysége a transzcendentális fenomenológia első és utolsó szándékát is beteljesítette. Koncentrált komolysága emberi testet kölcsönzött a filozófia démoni alakjának, mely sokkal inkább egy személyiség, mint az írott mű által hatott. Heidegger maga volt a történelem és a felelősség, ha a filozófiát nézzük.”25 Szilasi e gondolataival hitet tesz Heidegger és saját maga múltja és munkássága mellett. Azonban ha figyelmesen olvassuk az idézetet, észrevehetjük, hogy Szilasi csak a filozófus Heideggerről beszél, és arról a Heideggerről, akit valószínűleg 1933-ban láthatott utoljára.

Ekképpen folytatja visszaemlékezését: „Multidőben beszéltem, mert ez az idő annyira múltunk része, hogy Heidegger írásairól majd 15 éve semmit nem tudok.”26 Szilasi feladatául tűzi tehát, hogy - a véleménye szerint - a személyes kapcsolaton és élményen át megérthető és megélhető múltat továbbadja a következő generációknak. Ezt a múltat nem befolyásolhatja semmilyen személyes probléma vagy a politika és a történelem viharai. „Számára a filozófia évszázadokon átnyúló beszélgetést jelentett, Schellinget, Spinozát és Kantot érezte igazi kortársának.”27 Ugyanezt érezte Szilasi Heideggerrel kapcsolatban is, ő filozófusként nem akart és nem tudott Heideggerre mint a nemzetiszocializmus első évei alatt megtévedt bűnösre tekinteni.

Többek között ez a hozzáállás és gondolkodásmód tette lehetővé, hogy Szilasi Vilmos neve - miután Romano Guardini elutasította a tanszéket28 - komolyan felmerüljön a freiburgi első filozófiai tanszék vezetőválasztásának kapcsán. Mik voltak a legfőbb motívumok, amelyek Szilasi mellett szóltak? A kapcsolódó dokumentumokban és levelezésekben kiemelt helyen szerepel a már említett két Szilasi mű igen pozitív megítélése, amely összekapcsolódott azzal, hogy Szilasi Husserl tanítványa volt és a frissen publikált kötetekben is Heidegger iskoláját követte. Kiemelt helyen szerepel a tanszék betöltését indokló dokumentumokban Szilasi zsidó származása: „Szilasi professzor filozófus, náciellenes beállítottsága közismert és kész visszatérni Németor-