Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2-3. szám - Kelevéz Ágnes: Miért szimbólumok? - egy címadás értelmezési lehetőségei
36 ÜJ DüNATÁJ • 2008. SZEPTEMBER latmenetét is követi. Mindezek alapján a francia szimbolizmus hatását emeli ki, és azt az egyik legfontosabb, kóros tényezőként ítéli el. „A francia irodalom modern korszakát a dekadencia és szimbolizmus korának nevezik. A francia poézis elfeledte nemzetének világtörténelmi hivatását: eszméket, gondolatokat adni az emberiségnek, elfeledte nemzetének elhomályosult gloire-ját, belemerült abba a sajnálatos, lelkettestet romboló érzékiségbe, melynek jelenségeit életünk minden vonatkozásában: a politikában, a társadalomban, a családban, a világnézetben, a divatban föltalálhatjuk. A decadence a hús és vér költészete, a szimbolizmus a nyelv zeneiségének, költőiségének oly túlzása, melyet már nem tudatunk, csak fantáziánk segítségével sejthetünk meg. Ez irány francia mesterei Verlaine és Baudelaire. Az ő Párisukba járnak a mi poétáink ihletért, eszményekért, a modern élet, a szerelmi tobzódás, a kozmopolitizmus - nem a szellem, az anyag fővárosába. Mert mindenáron eredetinek akarják e költészetet föltüntetni, nem szívesen ismerik el e rokonságot, pedig a magyar faj tulajdonságaival semmiképp sem egyeztethetők össze sajátságai.”38 Horváth János könyvét hosszan idézve összefoglalja véleményét: „Költészetük legfőbb jellemvonása a gőgös nemzetköziség, gúnyos, lenéző ostorozása mindannak, ami magyar.” A „modernek” költészetét elmarasztalva Babitsra is sort kerít. A „modernek ideálja Páris” - szögezi le. Ennek illusztrálásaként előbb Ady Párizs az én Bakonyom című versét szedi ízekre, majd Babitsnak a szintén francia fővárosról írt, a Holnap új verseiben közölt versének ront neki: „Babits Mihály is Párisról ír Fantáziát.”, a Szajna mellett „feketülő híres városról ábrándozik”. A költemény szerinte nem más, mint „körmönfont hasonlatok magasztaló halmaza”, Párizs „rothadó test, trágyadomb - s ebből vájkálják ki az új költészet új eszméit”.39 Ha felidézzük, hogy a harmadik stanza első címvariánsa Fenyő Miksa szerint, Paris volt, melyet utóbb változtatott Babits Új magyar költészetre, akkor bizonyosnak látszik, hogy mindkét cím a támadásokkal való összefüggésre utal, a címek a polémiába kapcsolódnak. A vádakat nem, mint vádakat, hanem mint pozitív, egyedül vigaszt adó tényeket írják le, akár a mintaadó Párizsra, akár a kialakuló új költészetre utalnak: „tükrödön [... ] vigaszul villog sok beteg szivárvány”. Egyúttal a Paris alcím a szimbolisták költészetével való közösségvállalásnak újabb jele lett volna. A kritikák fontos érzelmi üzenete, hogy a modern költészetet károsnak nyilvánítják, megszüntetését, kiközösítését célul tűzik ki. Harsányi Kálmán egyenesen úgy fogalmaz, hogy „el sem képzelhető valamely nemzet ellen súlyosabb merénylet, mintha szellemi fejlődésének természetes htjával ellentétes útra terelik”.40 Babits negyedik stanzája a kiközösítés gesztusát szellemi száműzetésként értelmezi, és saját magatartását Dante élethelyzetével dacosan rokonítja, aki a kollektív kiátkozás el-
