Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2-3. szám - Kelevéz Ágnes: Miért szimbólumok? - egy címadás értelmezési lehetőségei
32 Új Dunatáj • 2008. szeptember kusan építkező költőnek tartja. „Dante élete nem véletlen és egyéni érdekű, hanem szimbólumokkal teljes, rendeltetéses és prófétai élet - mint a mi költőink közül Adyé - s maga a sokértelmű költemény hármas rétegzettségű szimbólum-épületté válik, mint ahogy a költő maga is kijelenti: mert a szó szerinti jelentésen kívül, amely egy fantasztikus vízió leírása, van egy történeti - azaz életrajzi és politikai - s emögött még egy harmadik, titkos és szimbolikus jelentése.” Ezt Babits a következőként határozza meg: „voltaképp maga is csak illusztrációja és szimbóluma valaminek ami már túl van az egyén sorsán és líráján; mert nemcsak Dante sorsáról van itt szó, hanem az Emberi Lélek sorsáról ez élet útvesztőjében s örök küzdelméről a Megváltás felé. [...] [A]z emberiéleknek ez olthatatlan istenheztörésében van a Költemény misztikus és metafizikai háttere, s mintegy titkos értelme.”22 Babits értelmezésében egy nyelvi struktúra, a szimbolikus kép elemzése hol öszszekapcsolódik, hol elválik a szimbolistáknak, egy költőcsoport önelnevezésének az értelmezésével, mely elnevezés ráadásul a korabeli viták tüzében a modernista költészet paradigmájává vált. A cikluscímmel minden bizonnyal a szimbólumnak, mint poétikai kategóriának erre e többszörösen összetett jelentésére játszik rá. A korabeli sajtó szövegeiben is a szimbólum, összekeveredve a szimbolizmussal, mint a modern költői ábrázolás egyik legjellemzőbb alkotóeleme kerül a napi diskurzus középpontjába, s ezáltal Babits fogadtatásának is fontos részévé válik. 1908 őszétől indul meg a konzervatív támadások sora Babits, mint holnapos szerző költészete ellen. Több cikkíró is az Ady-utánzók táborába sorolja, Rákosi Jenő durván támadja a Fekete ország című verse miatt. Eközben a Nyugat körében egyre nagyobb elismeréssel veszik körül műveit, ennek kézzel fogható eredménye, hogy ő lesz az egyik felkért szerzője a frissen megalakult Nyugat könyvkiadó legelső, három kötete közül az egyiknek. A harci zaj tovább erősödik körülötte első kötetének, valamint A Holnap új verseinek megjelenése után. Továbbra is felmerül vele kapcsolatban az Ady-epigonság vádja, valamint hidegnek, élettelennek, művinek, a versformákkal artista ügyeskedéssel játszónak találják költészetét. Rába György mutatott rá ennek a folyamatnak kapcsán Babits úgynevezett elfojtott „duk-duk afférjára”, vagyis arra, ahogy a költő a „modernektől”, sőt Adytól való elkülönülését akarta hangsúlyozni.23 Találó a szó, amit Rába választ, Babits ezt valóban elfojtottan teszi, bonyolult utalások, rájátszások sorával építi verseibe elkülönülési vágyát. E versek egy részét nem is publikálja, vagy csak megírásuk után jóval később, mint a Palinódia esetében tette, ahol a vers prózai alcímében egyértelműen vall e korszakának válságáról: „híven fejezi ki azt az elkedvetlenedést és kétséget, mely ama lázas és zavart tülekedés korában, a sok tehetségtelen divatforradalmár közt talán ép a legjóbbakon erőt vett.’’2'1 1908
