Új Dunatáj, 2008 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 2-3. szám - Kelevéz Ágnes: Miért szimbólumok? - egy címadás értelmezési lehetőségei
Kelevéz Ágnes • Miért Szimbólumok? 31 gondolat csak gyenge kifejezése a szimbólumnak.”17 Az érzékletes megfogalmazásra különben Ignotus azonnal helyeslőén reagál: „Kitűnő Vörösmarty-tanulmányod egy megfigyelése vagy tétele: hogy a szimbólum szimbolum-volta a primär, s csak aztán sántít utána az értelem: valóságos trouvaille”.18 1919-ben Ady életművével kapcsolatban elég részletesen, és pontos különbséget téve fogalmaz: „a hasonlat csak eszköz, az allegória cél, a szimbólum több egy hasonlatnál. A fontos, ami a dolgok mögött van. A dolgok elvesztik jelentőségüket, mert a dolgok kint vannak abban az idegen világban, melyhez a költőnek semmi köze, melyet ő mérhetetlen magasságból néz. De a dolgok értelmei a költő leikéből nőttek ki, magányossága teszi őt, így látja a természetet, és így lesz a legmindennapibb dolog belőle; egy falusi éjszaka környezete vagy egy nyugalmas kórházi terem, ahol este a lázak ébrednek, jönnek - rejtett különös dolgok jeleivé, szimbólumaivá.”19 Földessy Ady könyvéről, annak szimbólumelemzéseiről írva pedig így fogalmaz: „Az ilyen példák csírában mutatják, hogy szakad túl a hasonlat a tertium comparationis-on, hogy önálló életet kezdjen, s magasabb fejlődési fokokon szimbólummá váljon. így a szimbólum más lesz, mint egyszerű allegória: folytatott hasonlat.”20 Kétségtelen, hogy Babits fogalmilag tájékozott, és tudja, hogy a szimbólum esetében a jel és jelentés bensőséges egységéről van szó, ellentétben az általa is eszköz és cél kettősségével jellemzett metafora és allegória esetével, s ha néha írásaiban össze is mosódnak a határok, ez az értelmezési homályosság semmiképp sem adhat magyarázatot a Szimbólum a holdvilágról címének önellentmondására, vagy a Másik szimbólum és az (Új magyar költészet) címének és alcímének egymást kioltó jelentésére. Fontos jellemzője Babits gondolatmenetének, hogy például Adyról írt tanulmányában határozott különbséget tesz a francia szimbolista költészet és - nevezzük így gondolatmenetét követve - a szimbólumokkal dolgozó, abból építkező költészet között: „Ady a kijelentő mondatok költője, ki sohasem írt le egyetlen fölkiáltójelet: ő a tipikus szimbolista költő, nem abban az értelemben, mint a francia szimbolisták, hanem ahogyan a keleti misztikusok, vagy például Dante az.” Másutt még világosabban vonalat húz Ady és a „programszerű”-en szimbolista költők között: „A szimbolista költő gazdagsága ez; - de nem a programszerű szimbolistáé, aki akarattal és művészettel alkotja meg a szimbólumokat; hanem valakié, aki úgyszólván keleti természetességgel szimbolista és nem fogyhat ki soha a szimbólumokból, mert életében adódik a szimbólumok teljessége.”21 Nemcsak Ady, hanem Dante kapcsán is többször megfogalmazza a klasszikus filozófia, Kant és Hegel meghatározásai alapján kialakított szimbólum fogalmát. Dante és Ady életművének hasonlóságát éppen abban látja, hogy mindkettőt, szimboli-
