Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 2-4. szám - Vasy Géza: Illyés Gyula és az ő "megbocsáthatatlan bűnei" (tanulmány)

Vasy Géza • Tanulmány

83

Sajnos keveset tudunk József Attila 1937. júliusi életéről, a történések időrendje, a szanatóriumba kerülés időpontja is bizonytalan, de Flóra bűnösségét semmi, sem támasztja alá. Három, a Nyugat 1937. szeptemberi számában megjelent Illyés-verset Tasi József a beteljesült Flóra-szerelem dokumentumaként értelmezett, s azt fűzte ehhez hozzá, hogy „úgy tűnik, Flórának Mátraházán, netán Tihanyban is, a hívott, de visszarettenő József Attila helyett más látogatója volt” (József Attila könyvtára és más tanulmányok, 1996. 188-189). Szabolcsi Miklós monográfiája hivatkozik erre a feltételezésre, mondván: „Lehetséges - bár természetesen nem biztos - hogy Illyés és Flóra június-júliusban már találkoztak.”, majd kijelenti, hogy „Flóra mindenesetre október közepe óta már biztosan tudhatta, hogy inkább Illyést választja, mint a beteg József Attilát.” Tihanyt azonban ő nem említi. (Kész a leltár, 1998. 874-875.) A három vers (Te is meghalnál, Gyűlöltem a címert, Arccal le...) nehezen olvasható egy új, boldog szerelem dokumentumaként. Illyésnek és feleségének kapcsolata már évek óta hullámzó volt, s bizony több okkal képzelhető el az, hogy 1937 nyári hónapjaiban megpróbálták még egyszer újra kezdeni a közös életet.

Ez a regény több ezer példányban megjelent, alighanem el is fogyott. Olvasói hamis képet kapnak minden szereplőről, bizony József Attiláról is. De ő legalább mártírnak mutatkozik, nem számítónak, kisszerűnek, gonosznak.

Flóra - és Illyés Gyula - azonban nemcsak itt jártak rosszul. Fodor Ilona Szembesítés. Illyés Gyula életútja Párizsig című könyve még 1975-ben jelent meg. A szerző megírta Illyés-monográfiám kanosszáját is, ezt 2000-ben olvashattuk (Csillagokból kopjafa, 375-404. és 455-465.) Ebben vagdalkozva és ingerülten Illyésnek s még inkább feleségének mániákus cenzúrázását kifogásolja, amellyel szerinte meghamisítják a valódi életrajzot. A Szembesítés alig használható, nem tudományos munka, bár ez az igénye. Kiindulópontja az, hogy amit Illyés megírt szépprózai munkáiban, az mind életrajzi hitelességű. Illyés ezt nem fogadhatta el. Ugyanakkor úgy érezte, nincs joga senkinek bármely életrajzi adatát az ő beleegyezése nélkül publikálni. Igaza volt. Furcsa fintora a jelenkornak, hogy Fodor Ilona tanulmánygyűjteményét egy ifjú kritikus, Demény Péter úgy fogadta, hogy kizárólag erről a publikációról írt A megkésett leleplezés címen az Élet és Irodalomban (2001. január 26.), teljesen elfogadva Fodor Ilona kapkodó állításait.

Hasonlóan vagdalkozó és egyoldalú Beke Albert vitairata, az Illyés Gyula mint közéleti szereplő (2003). Ez ugyan főleg a Kádár-korszakkal foglalkozik, s fő tétele szerint Illyés kollaboráns volt, aki azonban ezzel semmit és senkinek nem tudott használni. Véleménye szerint Illyésnek „a felesége volt a rossz szelleme”. Egyszóval megint Flóra a fő bűnös. Beke Albert is könnyedén sepri félre a tényeket, s enged meg ma