Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 2-4. szám - Valachi Anna: Múzsaszerepben (tanulmány)
Valachi Anna • Tanulmány 51 sajátjának ismerve el az új életre-beteljesülésre vágyódó, családelhagyó apa, József Áron tettének mindaddig nem firtatott vagy hangoztatott motivációit. Takács Ilona szerint Szondi Lipót az emberi ösztönkiélésnek sok száz módját tárta fel, és jellegük alapján öt csoportba foglalta ezeket. Mint írja: „A libiotrop módozat általában a párválasztásban jelenik meg. Az ember olyan párt választ, akiben azok a tulajdonságok elevenek, amelyek benne csak lappangó állapotban vannak, ezért mondja Szondi: »... a férfi mindig ugyanazt a nőt választja« [...] Rámutat az ösztöntörekvések tragikus módjára is, ami bűnözésbe, betegségbe, öngyilkosságba menekülésben realizálódhat.”24 És József Attila, mintha kimondottan Szondi tételét kívánná illusztrálni, költőként egész életében ugyanazt a szexuálisan vonzó, elérhetetlen, egyszersmind anyapótló nőtípust idealizálja, amely valamennyi meghódítható lányt és asszonyt megtestesíti számára. Flórával való levelezésében is gyakran foglalkozik ezzel a gondolattal.25 És ugyanez a momentum lesz majd döntő jelentőségű a „társ”-, illetve „nő-választás” további alakulása során, amikor az új életre serkentő Flóra alakja - a költő beteggé nyilvánítása idején - fokozatosan elhalványodik, és átadja helyét a legelérhetetlenebb (és kétségkívül legvonzóbb) nőnek, az egyetlennek, akivel valaha egy testet alkotott: a túlvilági újjászületés reményét szimbolizáló Édesanyának. A pálya-, betegség-, barát-, majd halálválasztás sorrendje kísérteties logikai láncban kapcsolódik össze József Attilánál, aki - talán furcsán hangzik - végső soron „foglalkozás-választása” áldozatának tekinthető. Miután verbális zsenialitását kezdettől fogva költőként kívánta kamatoztatni, nemigen volt képes (de hajlandó sem) tartósan más foglalkozást űzni. Azzal viszont, hogy elvetette az önfenntartáshoz, anyagi függetlenséghez vezető életmintát, automatikusan a másoknak kiszolgáltatott, bohém életformát „választotta”, mely a törvénytisztelő polgár szemében egyenlő volt az őrültséggel, a nyomorral, az öngyilkossággal. Aki pedig normaszegően viselkedik, és önvesztő módon nem hederít a sorsára, annak az észjárásával is baj lehet... József Attila szertelen költői képzeletét - mellyel szüntelenül a világ rejtett összefüggéseinek a végére akart járni - „problémaköltő géphez” hasonlatosnak érezte,26 de a beavatatlanok nem ismerték e bizarrságig különleges gondolkodásmód sajátosságait. (Kozmutza Flórát is szokatlan képzettársításaival hozta zavarba, az első találkozásuk alkalmával fölvett teszt alkalmával.)27 így lett „játékban nem ismerek se tréfát, se határt” jeligével jellemezhető észjárásának áldozata, amikor a takarítónője elrontotta „gyufa-játékát”- amelyre Karinthy Frigyes titkára, Grátzer József (1897-1945) korabeli, népszerű rejtvénykönyveiben is számos példát találhatott.28
