Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám - Patonai Ágnes: Nascuntur poetae, fiunt oratores
Patonai Ágnes • Nascuntur poetae, fiunt oratores 79 áthatott hősök lépnek elénk; Petőfi Andorlakijának (A hóhér kötele) tejtestvérei.”22 Az „előkép’-funkció leginkább a szereplők esetében hangsúlyos: Szilárdy Leander, aki Zsigmond Ferenc monográfiájában még „ép oly eszményi lélek, ép úgy külföldet járt tehetség, épúgy a haladás híve, csodás szellemi fejlettsége miatt gyermekifjú létére vármegyéjétől épúgy nagykorúsági engedélyt kap, mint Kárpáthy Zoltán”, Nagy Miklósnál 1968-ban még egyszerűen csak a „Kárpáthy Zoltánok előképe”, 1999-ben viszont szinte pozitív értékelést kap: „Rudolf Zoltánnal együtt, kissé elvont módon, a reformkor két nemzedékét testesíti meg. Tarnaváry levele nyomán (XII. kapitulum) bosszúsan, hitetlenkedve fordulhatnánk el az angyalba ojtott ifjú Széchenyi-tanítványtól (hol van ettől a Hétköznapok Szilárdy Leandere!), ha nem látnánk másféle arcát is.”23 Sőtér István szerint a további Jókai-hősök „Bálnái arcképének módosulásai csupán”, ezzel szemben Nagy Miklóstól azt írja, hogy Bálnái típusa később eltűnik Jókainál;24 „Idegen befolyásra mutat a világgyűlölővé és deviánssá lett eszményi hős típusainak (Hétköznapok: Bálnái Kormos István; Szomorú napok: Hétfalusy Imre) színre léptetése, amelyről majd lemond az Egy magyar nabob Rudolfja után.”25 Rónai Gábor esete egyszerűbb: „utódai lesznek majd a Berend Ivánok és Tatrangi Dávidok” - írja Zsigmond Ferenc, talán Péterfy nyomán, aki szerint Rónait Jókai még ironikusan ábrázolta, ellentétben a későbbi tudós szereplőkkel. A Dömsödiek Abellino és a nábob előképei Nagy Miklós és Zsigmond Ferenc monográfiáiban. A Hétköznapokat az egész életmű tekintetében „szerencsés választásaként írják le. Ez Nagy Miklósnál a festészet és az irodalom közötti választást jelenti, Zsigmond Ferencnél pedig a próza választását a dráma és a líra ellenében. Mindkét esetben a Hétköznapok az, ami reprezentálja, hogy miben is nyilvánul meg Jókai igazi tehetsége. „Szerencsés már maga a tárgyválasztás, (...) és nagyon szerencsésen van megválasztva a műforma.” Lengyel Dénes leírásában a Hétköznapok „Nagyszerű kísérlet, melynek tökéletesítése vezeti el az írót művészete csúcsára.”26 Nagy Miklós későbbi monográfiájában teljesen más narráció érvényesül: a Hétköznapok az „inasévek” terméke, amelyben „az 1846-os Petőfi meg Kuthy Lajos (a Hazai rejtelmek szerzője) pályatársa szólal meg. A pályakezdő művész is lázadást hirdet a feudális kiskirályok s a vármegyei visszaélések ellen, de azt csak egyéni bosszúval látja megvalósíthatónak. Politikai irányzatossága csupán a Szomorú napokkal kezdődik.” A két Dömsödiben „Az akkori főurak leggyűlöletesebb vonásai összpontosulnak”, ők „a hanyatló romantika szörnyetegei”. A Hétköznapok egyfajta állatorvosi lóként funkcionál a monográfiák narratíváiban: Jókai gyengéit a naív gyermeket károsan befolyásoló franciás romantika, a szerző ifjúsága és „beteges exaltáltsága” számlájára írják, és mindezeket
