Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám - Gesztesi Enikő: A görög történetírás fejlődése Akusilaostól Hekataioson át Hérodotosig
72 Új Dunatáj • 2007. március Vizsgálódásunk ezen pontján annak a kérdésnek a tisztázása maradt hátra, hogy megvitassuk azt a felvetést, hogy Hekataiosnak vagy Hérodotosnak jár a „történetírás atyja” cím. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához a görög mítosz fejlődésének jellegzetességeit, s a három szerzőnknek - Akusilaosnak, Hekataiosnak és Hérodotosnak - a mítoszokhoz való viszonyát kell feltárni. A mítosz a valósággal eredetileg igen szoros kapcsolatban áll. Ez a kapcsolat csak addig létezik, amíg a mítosznak, mint a valóságra vonatkozó szimbólumnak a tudata elevenen él. Ha azonban a mítosz ezt a szimbolikus jelentését elveszti, akkor a valóság és a mítosz közt szakadék keletkezik. A logographusok ezt a szakadékot próbálják áthidalni azáltal, hogy genealógiákat írnak. Ez tehát a mitikus múlt és a jelen áthidalásának a módja. Ez azt is jelenti, hogy a mítoszt, mint történeti eseményt fogják fel. Így a mítosz elveszti eredeti formáját, s száraz, minden mitikus vonástól megfosztott történetté csupaszodik. A történetírás fejlődésében a három említett szerző közül Akusilaos még mítoszokat és kozmogóniát ír, de már több ponton megkezdi a racionalizálást, a mítoszok történeti eseményként való bemutatását, például azokra a kérdésekre próbál választ adni, hogy miért egyesült Aphrodité Anchisésszel, s miért nem próbálták visszaadni a trójaiak Helenét a görögöknek, véget vetve ezáltal a háborúnak. Hekataios számára pedig a mítoszok már csak a jelen szemmértékével megítélhető történeteket jelentenek. Ezért tartja nevetségesnek a genealógiákat, amelyek a mítoszokat még eredeti formájukban őrzik. A mítosz és a jelen kapcsolata azonban számára is szilárdan áll még: családfáját maga is egy istenre vezeti vissza. Átveszi a mítosz anyagát, de megfosztja azoktól a jellemzőktől, amelyek azt mítosszá tették (pl. Geryón a közeli Amprakia királya, nem pedig a távoli Ibériában lakott). A genealógiákban tehát a mítosz már egy szintre került a jelen ismeretével, Hekataios pedig ezután a mitikus formát törölte le róluk. Hérodotos a mítosz és a jelen összekapcsolását elutasítja, a mítosz a jelentől nagy távolságra kerül, világát már a historié-re építette fel(. Nála az isten és ember között nincs genealógiai kapcsolat, munkájában figyelmen kívül hagyja a mitikus időket. Ugyanezt Hekataios nehezebben a Genealógiaiban tette meg, ahol a mítoszt megfosztotta mitikus vonásaitól, racionalizálta, de Hérodotosszal ellentétben átvette tartalmát. Ez a jelenség figyelhető meg a Periégésisben is, például a hyperboreusok esetében először felsorolja az ismert népeket, törzseket, utánuk kapcsolja a mitikus népeket, a hyperboreusokat, majd végül az Ókeanost. Az Ókeanos nála még a Földet körülfolyó mitikus folyam, belőle erednek a földrészek határfolyói. Ismét a való világ
