Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám - Gesztesi Enikő: A görög történetírás fejlődése Akusilaostól Hekataioson át Hérodotosig
Gesztesi Enikő • A görög történetírás fejlődése... 73 és a mitikus lét határán vagyunk. A görög mítosz fejlődése szempontjából tehát a Periégésis és a Genealógiai a fejlődés azonos fokán állnak. X- -x- x-Miután megvizsgáltuk a korai történetírásnak a mítoszokkal való kapcsolatát, válaszolni szeretnék arra a kérdésre, hogy Hekataios vagy Hérodotos teremtette-e meg az igazi történetírást. A szakirodalomban a kutatók különbözőképpen ítélték meg Hekataios történetírói tevékenységét. A vélemények két pólusán Jacoby30 és Fritz31 állnak. Fritz állítása is igaz, ti. hogy nem vette észre Hekataios, hogy ha kiveszi a mondákból a túlzásokat, a tévedéseket, még nem jut el a történelmi tényékig, azaz, hogy a kritika után a mondákból megmaradt tények összeállítása még nem eredményez történelmet. Elismeri azonban, hogy elsőként vállalkozott a milétosi arra, hogy a tudást szisztematikus rendezési elveknek vesse alá, és kritériumokat fejlesszen ki a történelmi hagyományok valósságára és valótlanságára vonatkozóan. Jacoby azt állítja, hogy Hérodotos utazásai során magával vitte Hekataios könyveit, kutatásai ezekből a könyvekből indultak ki, valamint hogy mindkét munkájában erősen felhasználta Hekataios eredményeit. Véleményem szerint, s ezt igyekeztem bizonyítani a dolgozatban is, Hekataiosnál ragadhatjuk meg először a szellemiség történeti irányát. Hérodotos - noha ő ezt mindenáron titkolta - sokkal többet köszönhetett Hekataiosnak, mint amennyit első olvasásra feltételezhetünk. Biztosak lehetünk abban, hogy a milétosi nélkül Hérodotos nem lehetett volna az, akivé vált. Hérodotos önálló egyénisége és racionalizmusa azonban nem engedi, hogy ne lépjen túl elődjén. Hérodotost tarthatjuk tehát a történetírás atyjának, de Hekataiosra vonatkozóan joggal idézhetjük Horatius híres sorát: „Non omnis moriar, multaque pars mei vitabit Libitinam...”32 („Nem halok meg teljesen, jobbik énem elkerüli a halált.”) Jegyzetek 1 H.Treidler: Eine alte ionische Kolonisation im Numidischen Afrika - ihre historische und geographische Grundlage. História. 1959.257-283. A szerző az ión kolonizáció idejét 700-550 közé teszi. Először a görög kolonizáció a központi területek felé irányul, az Égeikum elfoglalása történik a szigetvilággal együtt. Ehhez csatlakoznak a jól ismert kolonizációs vállakózások Kymé- az első vállalkozás-, Massalia (Hérodot. I. 163), Adria, Ibéria, Tartéssos, majd a görög Afrika létrejötte (Naukratis, Kyréné). 2 E Jacoby: Die Fragmente der Griechischen Historiker (FGrHist.) Berlin, 1923. Akusilaos T3. 3 F. Jacoby FGrHist. Hekataios T17; Dionys. Hai. De Thuc. 5. 4 Der Kleine Pauly 3. kötet 710-715; Világirodalmi lexikon 1988. 372-373. 5 Der Kleine Pauly 3. kötet. 709. A logographos címszó. 6 Thukyd. 121. Ford. Muraközy Gyula. 7 A testimoniumok az adott szerzőkről szóló antik híradások (röv. T), a fragmentumok a szerzőktől vagy szerzőkről fennmaradt töredékek (röv. Fr). Diog. Laert. 141.8
