Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám - Gesztesi Enikő: A görög történetírás fejlődése Akusilaostól Hekataioson át Hérodotosig
68 Új Dunatáj • 2007. március Hekataios az anyag elrendezésében. Nagy vonalakban minden világos, de például kérdés, hogy Egyiptom ázsiai részét Hekataios a Deltával együtt a Földközi-tenger partvidéki területeinek Hérodotosnál megadott sorrendjében mutatta-e be, vagy Kisázsia után kelettel kezdte, s azután a déli hegylánctól fordult Egyiptom felé, hogy ott a Nílus földjének szakadatlan leírását adja. Egy biztosnak tűnik számunkra. Ázsia felvázolását Hekataios a Pontos melletti területek bemutatásával kezdi el, majd Kisázsia nyugati partvidéke következik, így a Pontostól délre található Bithynia, Mysia, Phrygia, az ión városok, végül Kisázsia déli tengerpartjától Kária, Lykia, Kilikia, Syria, Phoinikia, Arábia, Egyiptom és Libya. A kérdés, hogy innen tért-e át a kelet-ázsiai területek feltérképezéséhez, a parthusok, a baktriaiak és az Indus menti népek leírásához, amely az általa ismert legkeletibb terület, vagy pedig a Pontos vidéke után írta e le ezeket a területeket, s utána fordult nyugat felé. Erre a kérdésre azonban nem tudunk biztosan válaszolni a hekataiosi hagyomány töredékessége miatt. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy Hérodotos elődei először egy terület bemutatásánál a partot írták le, azután a lakott földet. Talán még érdekesebb fragmentumok azok, amelyek az adott területen élők szokásaira vonatkoznak. A népek életmódjának, mindennapjainak leírása nem volt szokásos a periégésisek körében. Hekataios azonban az egyes területek bejárásakor hallott ilyen irányú értesüléseit is feljegyzi. Két területre, Egyiptomra és Libyára vonatkozóan valószínűsíthetően kiváltképpen bő információkkal rendelkezett. Hekataios persze sokkal fukarabban bánik a szavakkal, mint Hérodotos, s az utóbbi bizonyára ki is egészítette elődje leírását, de, hogy Hekataiosnál Egyiptom viszonylag terjedelmes leírását találta meg, ez kétségtelen. Különleges figyelmet fordít Hekataios a mítoszokra, a templomokra (Fr.305; 319), istenekre, csodás dolgokra (Fr.300). Érdekes adatokat szerezhetünk az éppen tárgyalt földrajzi egység lakóinak mindennapi táplálkozásáról, megélhetéséről, ruházatáról, mindennapi eszközeiről. Megtudhatjuk például, hogy egy ismeretlen nép asszonyai és Hyópé lakói hogyan ruházkodnak, vagy, hogy mit isznak, és milyen ruhát viselnek a paiónok: „Ott van Hyópé városa. Az emberek /a lakosok/ olyan ruhát viselnek, mint a paphlagonok.” (Fr.287). „Árpából készült sört isznak, ...tejből készült zsiradékkal dörzsölik be magukat” (Fr. 154). A Periégésis elemzésének végén leszögezhetjük, hogy Hekataios átgondolt sémát hagyományozott Hérodotosra, amit az fel is használt. A gondolati séma mellé kapott egy nagyvonalakban logikusnak tűnő földrajzot, egy kisebb jelentőségű, de fontos
