Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 1. szám - Boronkai Dóra: A dialógus retorikája

44

Űj Dunatáj • 2007. március

(20) De azért félelmetes, nem? Félelmetes, hogy már fenn jártak a Holdon! És ki tudja, mi következik még ezután! - Tényleg, lesz még ma valami jó műsor? (Szakonyi 1976a: 149)

A KÖZBEVETÉS MINT ADJEKCIÓS DIALÓGUSALAKZAT

A közbevetés retorikai értelemben olyan adjekciós mondatalakzatnak minősül (Gáspári 2001), mely egy szóval, kifejezéssel vagy mondattöredékkel megszakítja a beszéd folyamatát. Ezzel az író magyarázza, kiegészíti vagy részletezi mondanivalóját. A drámai dialógusokban elkülöníthető a magyarázó jellegű mondatrészek közbevetése, a hyperbaton, és a tartalmilag és grammatikailag nem szervesen kapcsolódó szerkezetidegen mondatok beépülése, az interpositio (Szabó-Szörényi 1988). Mindegyik közbeékelés szerves része a szöveg struktúrájának, hiszen általában megváltoztatja a mondat szintaktikai szerkezetét, vagy a fő témához kapcsolódó, de azt nem folytató mellékszekvenciát (21) hoz létre. A közbeékelések növelik a szintaktikailag és szemantikailag redundáns elemek számát a drámai szövegekben.

(21) - Ez már a tizenkettedik.-Eza nő?- Nem. A horgász vagy kicsoda. Egy hónapja van nálunk ez a... mi is a neve? -Én is mindig elfelejtem. Várjál csak?... Emberfi! (Szakonyi 1976a: 116-7)

A mellékszekvenciákon kívül jellemző a szerkesztés megtörését eredményező betétszekvenciák jelenléte (22), melyek általában egy szituatív körülményre való reagálással a társalgás izotópiáját is megtörik. A beékelődő szövegegység rendszerint egy megnyilatkozásra korlátozódik, de előfordul a több szekvenciában kifejtett betét is, mely szoros összefüggést mutat a dialógus tematikus szerveződésével.

(22) - De hiszen nem is dohányzik! Imrus! Imrus, te dohányzol?

(Izgatottan figyeli a tévét.) - Most készülnek a felszálláshoz! Dehogy dohányzóm!- Mondom, hogy nem dohányzik! (Becsukja a dobozt.) (Szakonyi 1976a: 147)

A közbevetések különféle pragmatikai funkciót tölthetnek be a dráma nyelvében (V. Raisz 2005). Kifejezhetnek személyes attitűdöket (emotív funkció), szolgálhatják az interakció fenntartását (fatikus funkció), szerepük lehet az információ átadásában (kognitív funkció), szolgálhatják a közölt tartalomhoz való viszonyulás jelzését (metakommunikatív funkció), de leggyakrabban a társalgási maximák erősítése vagy enyhítése a feladatuk (Cs. Jónás 2003).