Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám - Boronkai Dóra: A dialógus retorikája
BORONKAI DÓRA • A DIALÓGUS RETORIKÁJA 41 (3) Szívfájás sincs. Nekem is egy orvos magyarázta, hogy a szív, az nem fáj. A szív, az nem tud fájni. Csak a regényekben... (Szakonyi 1976a: 168) (4) Esik. Az eső, az még esik... (Szakonyi 1976a: 203) Topikismétlő funkcióban nemcsak a távolra, hanem a közeire mutató névmások is állhatnak abban az esetben, ha a topik kijelölő jelzői szerepű közeire mutató névmást és névszói vagy névszóra utaló elemet tartalmaz. A topikalizált mondat állítmánya általában igei (5) (6), de találkozhatunk névszói állítmányt tartalmazó megnyilatkozásokkal is (7) (8). (5) Ez a lány, ez túl szép. Ez megfog halni. (Szakonyi 1976a: 164) (6) Na, ezek ott a híd alatt... ezek legalább nem törődnek semmivel. (Szakonyi 1976a: 152) (7) Mindenesetre egyszerű ember. És ezek a haverok is, vagy kik... ezek is olyan egyszerűfélék. (Szakonyi 1976a: 119) (8) Bizony, ez a november, ez a legveszélyesebb. (Szakonyi 1976a: 207) Mivel a beszéd megértése a közlés kulcsmozzanatainak percipiálása során valósul meg, a beszélő törekvése, hogy a közbeékelések, mellékmondatok, értelmezős szerkezetek vagy a beszédszituáció miatt egymástól távoli helyzetbe kerülő topik és komment összefüggéseit folyamatosan hangsúlyozva biztosítsa a megértés vezérlését. Ennek eszköze a beszélt nyelvben leggyakrabban a közeire vagy távolra mutató névmás megfelelő alakja (9). (9) Ez az alak keresi a gyémántot! És ennek a nőnek... ennek, látja? (Szakonyi 1976a: 170) A topikalizált szerkezetek alacsony szociális presztízsük miatt az irodalmi és írásbeli nyelvhasználatra egyáltalán nem jellemzőek, a választékos stílus követelményei szerint használatuk a nyelvi norma megsértésének minősül, a vizsgált drámákban éppen ezért válhattak alkalmassá rendhagyó módon az élőszóbeli, spontán jelleg felidézésére és a mindennapi életszíntér megteremtésére. Az ISMÉTLÉSEN ÉS RÉSZLEGES ISMÉTLÉSEN ALAPULÓ ALAKZATOK Az ismétlésen alapuló adjekciós alakzatok (Sloane 2001) közül a dráma nyelvében a leggyakoribb az anaphora és az epiphora használata, melyekben az ismétlődő szó, szintagma, tagmondat vagy mondat az egymást követő nyelvi vagy metrikai egységek
