Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám - Boronkai Dóra: A dialógus retorikája
42 Új Dunatáj • 2007. március elején (10) (11) illetve végén található (12). Stilisztikai hatásuk az ismételt elem nyomatékosításából, kihangsúlyozásából ered. (10) 4 Csatornát repülte át, azt mondom! A Csatornát, persze! Azt az izét... Azt a csatornát ott, a két part között, na! (Szakonyi 1976a: 121) (11) Hányszor, de hányszor feküdtem itt tehetetlenül... egyedül... Hányszor, de hányszor vártam, hogy megérkezzél, hogy csak itt legyél, ne is szólj, nem kell, hogy szólj, csak itt legyél... (Szakonyi 1976b: 399) (12) Olyan halszaga volt. És látszik is rajta. Ez is szakállas. Kerek fejű, szakállas... Mi megy a tévében? (Szakonyi 1976a: 116) Az anaphora sajátos változata a mondat kisebb egységeinek vagy tagmondatainak szorosabb paralelizmusát biztosító epanaphora (12) (13). (13) De te valahol a városban, valahol... idegen helyen... egy idegen szobában... tudom is én... (Szakonyi 1976b: 400) Bonyolultabb variáción alapul az anaphorával szintén rokonságban álló epanadosz is, mely egy adott mondat fordított sorrendben történő megismétlése oly módon, hogy a mondat első szava vagy szószerkezete az ismétlésben utolsó helyre kerül (14). (14) Mért, én nem lehettem volna pap? Pap is lehettem volna. (Szakonyi 1976b: 394) A két adjekciós szintaktikai alakzat együttes megjelenése a complexio (szümploké), melyben a verstani egység eleje és vége a következő egységben a középső rész módosulásával megismétlődik. A paralelizmussal rokon szintaktikai alakzat, melyben az ismétlés általában valamilyen ellentétet készít elő, így gyakori eszköze a retorikai feszültségkeltésnek és a hatás fokozásának (15). (15) Megvárjuk Vandát meg a többieket, és csak akkor vacsorázunk, vagy... Megvárjuk! Ma lett Imrus tizennyolc éves, ma igazán együtt vacsorázhatunk! (Szakonyi 1976a: 119) A complexio speciális változata az anadiplosis, melyben valamely szintaktikai egység vége ismétlődik az azt követő egység elején (16). (16) Ó, apa! Csak nem gondolod? - Nem gondolod, nem gondolod! Semmit nem gondolok, csak szeretek óvatos lenni! Tizenkét barát... hm... (Szakonyi 1976a: 118)
