Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 2-4. szám - N. Horváth Béla: Kettős tükörben (tanulmány)
N. Horváth Béla • Tanulmány 71 amint az egyik Nagylójegyzet (1973. márc. 20.) rávilágít. Az Óda kapcsán írja Illyés, „...a Nyugatban jelent meg, első versként a Babits ellen írt szomorú pamflet okozta feszültség föloldásául, amelyet az én kínosan (s mint kiderült), fölöslegesen méricskélő bírálatom (a Külvárosi éjről) is szolgált. Babits nagylelkűbb (tágabb horizontú) volt, mint magunk is gondoltuk.” Illyés itt feltehetőleg nemcsak az irodalmi „ödipusz komplexust” megbocsátó „nagylelkű” Babitsra gondol, hanem arra is, aki úgy nyilatkozott, hogy neki jobb véleménye van a kötetről. Azaz valóban fölösleges volt a méricskélés. A kapcsolat történetéhez, s a tükrök fényszórásának elemzéséhez tartozik a Halálbüntetés elleni röpirat, amihez Illyés csak a nevét adja, s a bírósági tárgyaláson már nem álltak egymással szóba. Illyés ugyan ezt azzal magyarázza, hogy József Attila Zsolt Béla körében állt, s Zsolttal nem volt beszélő viszonyban. Azaz a népi-urbáns ellentét tükrében kap most fényt ez a történet, amint az Új Szellemi Front idején is, amikor József Attila az összes résztvevő közül nem Zilahyt, nem is az ősellenség Németh Lászlót, hanem Illyést támadja a legvehemensebben. A tükörben utoljára a Szolga kapcsán tűnik fel a két alak. „Illyés Gyula és József Attila izgalmas költői párbaja, Harctéri jelentés a Szép Szó és a Nyugat irodalmi törésárkaiból” címmel és alcímmel jelenik meg a Nemzet 1937.- július 8-i számában egy jól értesültnek tűnő híradás arról, hogy József Attila Ars poeticájának egyik szavát Ilylyés magára véve válaszolt, s „József Attila már költi barátságos válaszát”. Illyés verse a Szolga, József Attila „barátságos válasza” azonban nem az Egy költőre, hanem a [Szolgának állítod magad...] kezdetű töredék. Szabolcsi Miklós a Kész a leltárban megismétli az 1955-ös kritikai kiadásban írottakat, miszerint „Illyés verse Fejtő Ferencnek szólt, de a nagybeteg költővel elhitetik, hogy őt rágalmazza.” S Szabolcsi hivatkozik Illyés egy cikkére és egyik naplójegyzetére is. Hogy kik hitették el József Attilával, hogy rá vonatkozik a vers, Szabolcsi sem 1955-ben, sem 1996-ban nem konkretizálta, de nyilvánvalóan a többesszám a költő urbánus barátaira vonatkozik, azaz a Szolga is része a népi-urbánus vitának. Domokos könyvében az említett írásokon kívül szerepel egy kézirattöredék, amely a József Jolán-könyv impressziója kapcsán keletkezett. Illyés, mint a Nyugatban megjelent reflexiójában is, ugyanazzal a mondattal hárítja el, hogy a Szolga József Attilára vonatkozott volna: „Hogy versírás közben az író kire gondol, annak megállapítására és kinyilvánítására egyedül az író illetékes.” Majd kijelenti: „Nem József Attilára gondoltam; az a pár sor nem neki volt válasz.” Majd Illyés megtoldja a legautentikusabb személy, József Attila megidézésével: „Kezdetben, a vers megjelenésekor, 1937. június elején - két hónappal szanatóriumba vonulása előtt - ezt ő maga sem hitte. Nevetve
