Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 2-4. szám - N. Horváth Béla: Kettős tükörben (tanulmány)
70 Új Dunatáj • 2007. december A Miért nem én? nemcsak pikantériája, szenzáció értéke miatt foglalkoztatja az irodalmi közvéleményt. Egyik fontos pillatata lehet annak a gondolkodástörténetnek, amely az Egyéniség és valóságtól a Hegel-Marx-Freudig ívelve értelmezi József Attila társadalomképét. Az írás azonban - ahogy a szakmai eufémizmussal Szabolcsi Miklós megfogalmazza - „valakinél lappang.” A monográfus a Sándor Pál-verziót ismerteti, amely szerint pártérdekekből ő vette magához az írást, ami aztán a háborúban megsemmisült. Más kortársak - és maga Illyés is - azonban egy másik variánst sugallnak. Eszerint az írást Illyés első felesége Juvancz Irma szerezte meg, Vámbéry Ármin segítségével, hogy aztán ne jelenhessen meg. Nem lehetetlen persze, mint a Nagy Csaba és Horváth Iván közölte töredékek is mutatják, hogy változata is lehetett a Miért nem én?-nek De ha elfogadjuk, hogy a Századunk megvásárolta a kézirat kiadási jogát és az írás Juvancz Irmáékhoz került, miért tartotta volna magánál a később elváló feleség? Logikusnak az tűnik, hogy átadta a Szovjetunióból hazatérő Illyésnek. Az Illyés-hagyatékot ismerők szerint vannak még József Attilával kapcsolatos nem publikált dokumentumok. Illyés József Attiláról való gondolkodását megismerhetjük a korábban Domokos Mátyás segítségével sajtó alá rendezett Naplók tükrében. És további adalékokat szolgáltat az Illyés Gyula József Attiláról címmel kiadott dokumentumgyűjtemény. Ezek ugyanis (kisebb) részben szólnak a kapcsolat baráti szakaszáról, nagyobbrészt viszont az elmérgesült emberi, alkotói viszont kommentálják. Domokos Mátyás irodalomtörténészi tisztessége, értékőrzése és az illyési életmű feltétlen tisztelet hatja át azt a szándékot - mint írja -, hogy hallgattassák meg a másik fél is. Sajátos helyzet ez. A csaknem fél évszázaddal pályatársát túlélő költő viaskodik egy emlékképpel és egy szoborral. Az összerendezett jegyzetek, naplótöredékek kevésbé szólnak a műről, a pályatárs költészetéről, mint arról a bonyolult kapcsolatról amit színez egyfajta bűntudat, miközben az írások azt bizonyítják, hogy nem történt bűn - ahogy Fejtő Ferenc írja Illyés Gyuláné könyve kapcsán. József Attila költészete és „kultusza” árnyékában tragikus, mert eleve vesztes, pozícióban mutatja fel Illyés e kapcsolat történetét, töréspontjait. Illyés József Attila-képének egészére igaz, amit Tamás Attila a Flóra-versek kapcsán ír: . .blaszfémiára vállalkoznék, ha ki akarná szakítani kedvese nevét kialakult művészi-szakrális összefüggéseinek gazdag hálózatából.” Az Illyés—József Attila kapcsolat első repedése a nyugatbeli kritika a Külvárosi éjről. Az irodalomtörténészi vélemény szerint elhibázott, tendenciózus, prekoncepciónális kritika nem magyarázható azzal, hogy Illyés nem ismerte fel barátja költői nagyságát. Kétségkívül más módon forradalmi, agitatív a Hősökről beszélek és A város peremén. Az ítészi értékítéletet külsődleges, esztétikán túli szempont alakította,
