Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 2-4. szám - Tverdota György: "Szerelem, nyugalom" (tanulmány)
Tverdota György • Tanulmány 39 lyi jó viszonyuk már rég megromlott, mire Flóra megjelent a színen. Illyés korábban ismerkedett meg a fiatal nővel, mint József Attila, de házasságban élt, s ez a körülmény megnehezítette, lelassította kettejük kapcsolatának kibontakozását. Mire József Attila találkozott Flórával, mire szerelemre lobbant iránta és hevesen udvarolni kezdett neki, Illyés és Flóra már intim barátságban voltak egymással. Az ostrom hevessége, a házassági ajánlat bejelentése József Attila részéről, megzavarta Illyés és Flóra akadályoktól gátolt viszonyának alakulását. A két vetélytárs tudomást szerzett egymásról, s szerelmi viszályukat nem magánéleti párbajban rendezték, hanem költői hivatásuk terrénumán játszották le. Illyés az áprilisban megjelent Ars poetica sorait vette sértésként magára, s Szolga című versében vágott vissza. Az utólagos magyarázkodások ellenére meggyőződésem, hogy a költői párbajt tálaló korabeli bulvársajtó ezúttal fején találta a szöget. József Attila viszontválasza egy szerencsére el sem készült elvetélt kísérlet után az idézett Egy költőre című versben jelent meg. A jelek arra engednek következtetni, hogy Illyés és Flóra kapcsolata a nehézségek dacára 1937 nyarára szerelmi viszonyba torkollott. A szanatóriumba került, idegösszeomláson átesett József Attila pedig, egyre kevesebb reménnyel, de mindvégig kitartott amellett a terve mellett, hogy házasságot köt a fiatal nővel. A folyamatnak a költő öngyilkossága vetett véget. Még a Siesta szanatóriumban történt azonban egy fordulat a két rivális viszonyában. József Attila megbékélt Illyés Gyulával. Bonyodalmas érzelmi dráma ez, amely mindhárom szereplőnek sok fájdalmat, vívódást okozott. József Attilát ez az élmény olyan finom, szublimált, emelkedett választékos udvarló költészet kibontakoztatására késztette, amely éles váltást jelent a néhány hónappal korábbi Gyömrői-szerelem diszharmonikus, a nyelvi tabu határait feszegető nyelvezetéhez képest. Az a klasszicizáló technika, amely Radnóti és a Nyugat ún. „harmadik nemzedékéhez” tartozó alkotók gyakorlatában fejlődött ki nem sokkal később, ha nem is kizárólagosan, de nagy mértékben már a Flóra-versekben is szerepet kapott. József Attila itt hangsúlyozottan törekedett a tökéletes, kiegyensúlyozott kompozíció kialakítására, artisztikus megoldásokra. Az olvasók egy része ezt a költői teljesítményt nem érzi egyenrangúnak a költő legjava termésével. E véleménynek leghatározottabban talán Beney Zsuzsa adott hangot, aki éntől eltávolítottnak, hidegnek, mesterkéltnek érzékelte a Flóra-verseket. Értékelésével, anélkül, hogy a cáfolatra teret szentelhetnék, a legkisebb mértékben sem értek egyet. A Flóra-verseket József Attila csúcsteljesítményei közé sorolom. Feltűnő, mennyire súlyponti szerepet játszik bennük a balsejtelmeknek, rossz előérzeteknek, az örvény csábításainak az az együttese, amelyet az egyszerűség kedvéért a halálösztön megnyilvánulásainak nevezek itt. Végül érdemes megjegyezni, hogy a szemrehányás, a türelmetlenség egyre
