Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 2-4. szám - Veres András: Befejezettség és folyamatszerűség (tanulmány)

28

ŰJ ÜUNATÁJ • 2007. DECEMBER

szöveget úgy alakította át új meggyőződésének megfelelve, hogy a fontosnak ítélt változtatásokkal merőben más, hitelesnek érzett versegész jöjjön létre. így próbálta őket átmenteni az immár érvénytelennek tudott, idegenné távolított múltjából az éppen érvényesnek hitt jelenébe.

Természetesen Illyés Gyula is sokszor lépett túl egyik-másik aktuális nézetén, s nem egy versét ítélte meghaladottnak. De nem bajlódott sokat velük. Amit érvénytelennek gondolt, azt egyszerűen elhagyta következő gyűjteménye válogatásakor.

Röviden utalnék képviseleti lírájuk különbözőségére is. Nyilván nem merülhet ki abban, hogy a két költő más-más közösség képviseletére vállalkozott. A magát proletárköltőnek tekintő József Attila és a népi írók közösségét szervező Illyés Gyula - minden valóságos élettapasztalatuk és nem elhanyagolható szociológiai műveltségük ellenére - valójában fiktív történelembölcseleti kategóriákban gondolkodtak, amikor néptribuni szerepüket a politikai arénában próbálták meg értelmezni és érvényesíteni. Ezzel nem kívánom alábecsülni a konkrét politikai ügyekben mutatott bátorságukat vagy maguknak az ügyeknek jelentőségét. Mindössze azt kívánom vele hangsúlyozni, hogy vállalt mandátumuk nem több ideologikus konstrukciónál. Ami persze bőven elegendő költői feladatnak. E tekintetben mindketten Petőfi egyenes ági leszármazottai.

Ugyanakkor nagyon eltértek egymástól küldetéstudatukban s abban, ahogy szerepüket megítélték. Illyés Gyula ebben is egyértelműbb, határozottabb. Nem mintha az ő életében nem lettek volna politikai pálfordulások, kacskaringók, sőt. De a politikát és a költészetet egyaránt alárendelte a maga népképviseleti küldetésének. Társadalmi krédóját így rögzítette egyik 1935-ös naplójegyzetében: „Egy célom volt mindig. A zsellérség és a cselédség sorsán javítani. E célból mindenkivel társulok.”14 Legendás kompromisszumkészségét a politikai életben is nemegyszer sikerült kamatoztatnia, az irodalmi életben pedig még inkább. Küldetésének költői oldalát tulajdonképpen függetlenítette politikai manővereitől. Tudomásul vette, hogy például az állhatatosságnak más értéke van a politikában, mint a költészetben.

Nem így József Attila. Alig tett különbséget költészet és politika között. Amikor az illegális kommunista párthoz csatlakozott, költészetét egy csapásra hozzá akarta idomítani. Amikor pedig szakított vele, új fejezet kezdődött lírájában is. Illyés csak az 1945-ös felszabadulás eufóriájában írt néhány olyan agitprop silányságú versezetet {Megy az eke, Cserepező), amilyet József Attila többet is a Döntsd a tőkét, ne siránkozz korszakában. Illyés a jövőtől várta a falu kulturális felzárkózását, s ezért megértőbb