Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 2-4. szám - Illyés Gyula: Naplójegyzetek
Illyés Gyula • Naplójegyzetek 15 zően már az Újság című lapnak is fölajánlotta, ott Márai Sándorral beszélt. Az elhárította a közlést azzal, állítólag, hogy arra inkább Zilahy illetékes. A cikk terjedelmes volt, én nem olvastam. Szabó Lőrinc és feleségem rövid öszszefoglalása szerint reám vonatkozó az volt benne, hogy a moszkvai meghívást nem érdemeltem meg, mert írói magatartásom forradalmi ugyan, de megbízhatatlanul, csak látszólag vagy érdekből kommunista. Alapvonalaiban - ugyancsak érdekből- fasiszta. Közismert alkalmazkodóképességemmel tudom, hol ennek, hol annak- váltogatva, hol itt, hol ott - kijátszani magamat. Valakiről, aki épp Moszkvában van, közzétenni azt, hogy titkos fasiszta, elképzelhető, milyen pánikot keltett ennek csak az eshetősége egy olyan fiatalasszonyban, aki elé az Oroszországról szóló tudósítások szinte kivétel nélkül a GPU borzalmait festették. De alig volt kisebb az a rettenet, ami annak gondolatára fogta őt el, s ha az itteni rendőrség olvassa valakiről - akinek komoly priusza van -, hogy ugyan csupán érdekből is, de lám, közelibb ismerői szerint is kommunista. A cikket Szabó Lőrinc azzal adta vissza József Attilának, hogy igyekezett rábeszélni: ne erőltesse a közlését másutt sem. Erre nem kapott ígéretet. Szabó Lőrinc erre megmondta, hogy a cikket megmutatta feleségemnek, s most közölni fogja vele, hogy szándéka - vagyis a lebeszélés - nem sikerült. Valószínű, hogy a cikk elsősorban feleségemnek most már túlzott rémlátása és beavatkozása következtében nem jelent meg. A közrebocsátás minden helyét, amiről csak hallott, fölkereste. Még magát József Attilát is fölkereste, akkori Bajnok utcai lakásán. Jól ismerte, hisz József Attila és Judit előzőén nem is sokkal voltak nálunk vacsorán az Eszék utcában. Szavaiban több volt nyilván az érvnél a szenvedély, a kitörés. Különösképpen - ahogy az évek azt is kibontották - pontosan abban a betegségben szenvedett, mint akit „észre akart téríteni”. Nem sikerült neki, s ez növelte zaklatottságát. Valamelyik mecénásától József Attila akkor már megkapta az ígéretet, hogy a cikket, ha másként nem, saját kiadásában is módja lesz megjelentetni. így, ha akarja, még ki is bővítheti. A dolog - a „veszély”! - a Századunk révén csitult el. Feleségem édesapja - kiváló tanár, jóhírű matematikus, Juvancz Iréneusz - egyike volt azoknak a haladó értelmiségieknek, akik a proletárdiktatúra alatt vállalt nagyobb hatáskörük miatt vesztették el a hajdanit is. Ezek - őrizvén a régi eszméket és barátságot - nem véletlenül abban a kávéházban szoktak találkozni, ahol a Századunk írógárdája: nem egy közülük a lapba is írt. A közölhetőség szála Irmát - becenevén Irmucát, Mucát - ide is elvezette; édesapja, illetve az asztaltársaság öregjei révén - akik között keresztapja is ott ült
