Új Dunatáj, 2007 (12. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 2-4. szám - Illyés Gyula: Naplójegyzetek

14

Új Dunatáj • 2007. december

Nyilván nem tart rá igényt.

A személyi kultusz ártatlanjait elengedte a tábor, a börtön; vétkeseit megbocsátás nyugtathatja. Ő - P. F. - mintha nem oldozná föl magát. Személy szerint becsülte és szerette József Attilát - ezzel ezt bizonyítja.

Feljegyzés

Semmi részem nem volt abban, hogy a szovjet írók kongresszusára nem hívták meg József Attilát, hanem csak Nagy Lajost és engem. A saját meghívásom is váratlanul, hihetetlenül ért. Egyszerű ajánlott levél volt, reggel a postás adta át. Magyarország és a Szovjetunió között nem volt diplomáciai viszony. Elképzelhetetlennek látszott, hogy csak útlevelet is kaphatok.

Az akkor évek óta bukásra álló Magyarország című lapot Zilahy szerkesztette Szabó Lőrinc segédletével, Zsilinszky, Féja s a már alakuló falukutatók dolgoztatásával. Zilahynak - ha nem a lap tulajdonosának - élénk agya sütötte ki: egy beszámolósorozat az én toliamból a nálunk addig csak vitriollal ábrázolt Oroszországról, még ha botrányt kavar is, sőt tán veszélyt; kiviszi a nyílt, nagy vizekre a szárazra vetett lapot. Ellenkezőjét csinálni, mint amit addig csináltak, vagyis tárgyilagosan ábrázolni, amit addig csak vízió festett: ez engem is vonzott. Voltaképpen ezért is utaztam ki, mikor Zilahy elrendezte az útlevelet, Nagy Lajos számára is.

A meghívás teljesülésében a meghívók sem hittek. Bécsben nem vár vízum, a határon jegy, Moszkvában szoba. Az első jótanácsokkal André Malraux, az első üdvös kalauzolással Hidas Antal és Illés Béla volt segítségemre. A kongresszus a szovjet írók belügye volt, az országonként meghívott néhány író a vendég jogát kapta. Rengeteg vendég volt. Listájukra az én nevem, ahogy az elejtett szavakból később összerakhattam, vagy az imént említett moszkvai írók szúrták be, vagy a párisiak - Aragon, Crevel, s az akkor Moszkvában viszontlátott Malraux, mert akkor az egy front volt - akik hasonlóval előzőén s ezután is megtiszteltek. Crevel - aki szürrealisták közt a leghevesebb marxista volt - ekkortájt jött le Pestre; tele tervvel, micsoda óriási küllőzetű egységbe kellene tömöríteni a világ minden forradalmár íróját.

Nem minden izgalom nélkül érkeztem haza Moszkvából körülbelül két hónap után. Feleségem nem kisebb izgalommal fogadott, egy dolog miatt, aminek távollétemben lettem részese. Levélben oda ki nem írhatta meg, a cenzúra miatt, de nyugtalanítani sem akart vele. A visszafojtott közlendő így már az állomásról hazavezető úton kifakadt belőle.

Nem sokkal távozásom után József Attila közlésre szánt cikkel jelent meg a Magyarország szerkesztőségében; Szabó Lőrinccel, majd Zilahyval beszélt. A cikket elő-