Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1. szám - Töttős Gábor: Miért és hogyan szerette Mészöly Miklós Szekszárdot?
40 Új Dunatáj • 2006. március hanem nagyon is valóságos: a Tolnamegyei Hirlap 1936. február 29-én a decsi, nagy tehetségű, 16 éves műkedvelő színésznőt riportban mutatta be.10 Szintén a Szárnyas lovak motívuma az, hogy a nagy kádban holtan talált szerelmeseket a férj szalmafonatokkal mozdulatlanra rögzíti, így viszik őket a Dunához. „Végül legfelülre, a kád körívét követve, a hosszú fonat került, mint egy abroncs. - Ez most jászol meg koszorú is - mondta elégedetten ... (...) Nekem csak az a fontos, hogy megcsináltuk, amit lehet. A kubikolást, a díszítést, a bölcsőt... Most majd mindig így lehet látni őket.”11 S amikor már a különös szertartást az írói fantázia termékének hinnénk, kezünkbe akad a 12 év múlva kiadott A pille magánya című kötet egyik naplójegyzete: „Nálunk még úgy volt Tolnában, hogy a legények maguk fonták a halotti koszorút legény pajtásuknak.”12 S vajon van-e a szeretetnek magasabb fokú bizonyítéka annál, amikor azok iránt mutatjuk ki, akik legközelebb álltak hozzánk, de megcsaltak, ám mégis megtiszteljük érzéseiket, önkéntelen végakaratukat és emléküket?! így áll össze a valóságosnál igazabb jelképes történet. Az életben azonban némiképp más a helyzet. Az 1980-as évektől egyre sűrűbben haza látogató Mészöly Miklós szomorúan veszi tudomásul, hogy lebontották a több művében is szereplő Kaszinó Bazárt, a polgári olvasókör székházát, befedték a Sédpatakot, eltüntették a Hármas-hidat: élete, története és mitológiája egy-egy darabját. Fogynak a barátok, s ha újak szegődnek is mellé, azokkal már nem mindig lehet a régi, közös titkokat felidézni. Ezért szinte riadt igyekezettel sűríti bele az ekkori kisregényekbe a szülővárosáról és annak alakjairól fenntartott történeteit: „Hajsza egy szökevény emlék után. Sebezhetetlen színtér”13 - írja le a Cserepek, félálomban gondolatát. Talán beválik az 1962-es, jóslatszerű fél mondat: „úgy fog belém ivódni ez a havas rét, mint a kegyelem”.14 Újra fölfedezett városát örömmel mutatja meg cseh és szlovák barátjának, megtalálja Horváth Józsefet és Benedek-völgyi tanyáját, ahol le lehet ülni egy-egy pohár borra és egy-egy kortynyi tájra az újrafelfedezés és a történetmondás örömeivel. így születik meg itt a közép-európai író-politikus találkozók később megvalósult ötlete is, amit aztán utóbb annyian magukénak hittek... S van Mészöly Miklós és a szülőváros kölcsönös szeretetének még egy különös pillanata, amely egyszerre volt felemelő és kínos is. Hetvenedik születésnapjára ugyanakkor tisztelte meg őt és Husek Rezsőt Szekszárd a díszpolgári címmel. A rendszerváltás második évét kezdtük, azt az időszakot, amelyért ő annyi művében gondolkodtatta el kortársait. Fájdalmas volt látni, hogy a fogadáson - mivel alig akadt, aki műveit ismerte volna az új helyi politikai elitből - mennyire nem találtak vele közös témát. Nagy nehezen, a borozó északi végén gyülekezett a társaság, amelybe Baka
