Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 1. szám - N. Tóth Anikó: Áttételes személyesség
N. Tóth Anikó • Áttételes személyesség 31 törekszik. Holott elsősorban a saját (írói-szerzői) személyesség visszaszorításáról van szó. Erre hívja fel a figyelmet Thomka Beáta is.22 Az érzelmi önkifejeződés kiszorítása mint írói cél végig érzékelhető az életműben mind a kisprózái formák, mind a regények, de akár az esszék, naplófeljegyzések esetében is. Az utóbbi szövegdarabok ilyen értelemben voltaképpen kimondottan a műfaji hagyomány támasztotta olvasói elvárás ellenében dolgoznak, hiszen a magánszféra, intim események dokumentálása helyett inkább írói és értelmiségi adattárak.23 A szerénység és a mértéktartó fegyelem szigorán némiképp enyhíteni látszik Mészöly Az én Pannóniám c. kötettel, mely a címben és az előszóban egyaránt felvállalja a személyes érzelmi áradást. A könyv korábbi szövegek gyűjteménye, vagyis a szerző ebben az esetben is újraolvassa az életművet. Válogatási szempontja ezúttal kimondottan szubjektív: „a könyv tárgya maga az író, aki azonban csak egy virtuális képben jelenik meg, nem pedig a kritikai diskurzusból vagy az életrajzi elbeszélésből épül fel”.24 A címben kijelölt Pannónia itt elsősorban nem kizárólag földrajzi értelemben vett térség, hanem voltaképpen önéletrajzi térré25 áll össze. A kötet műfajait vizsgálva rendkívüli változatosságról tanúskodik, hiszen gyakorlatilag minden Mészöly által kipróbált műfaj helyet kap benne: a mese (pl. Gyigyimóka), a novella (pl. Szárnyas lovak), a beszély (pl. Suiting ezredes tündöklése), a regény (pl. Az atléta halála), a vers (pl. Porkoláb-völgy), a dráma (filmforgatókönyvként: Ami jön), esszé (pl. Vakügetés és megbocsátás), kvázi-interjú (Félbemaradt interjú kérdések nélkül), valamint érintések, naplójegyzetek, noteszlapok, kivágatok. Ez akár annak is bizonyítéka lehet, hogy Mészöly műfaji szempontból nem tesz rangkülönbséget egy regényrészlet vagy esszéforgács, illetve egy vers vagy mondjuk egy mese között. A szövegmontázs természetszerűleg az életmű különböző időpontjait idézi (ezúttal a datálást elhagyva). Feltűnően sok a táj élményt példázó szöveg illetve szövegrészlet, melyből elsősorban a szülőföld, Szekszárd és környéke rajzolódik ki (nevesítve és megnevezetlenül egyaránt), ami nyilván a cím kontextusából is ered. A narratív jellegű szövegek teret adnak a pannon vidékhez kapcsolódó mikrotörténéseknek, valamint számos olyan textus szerepel köztük, melyeket akár önéletrajzi ihletettségűnek is olvashatunk (nem feltétlenül csupán az én-elbeszélőt tételező szövegekre - a Nyomozások-ciklusra vagy a Magyar novellára kell gondolnunk ez esetben - lásd pl. Ami jön). így nemcsak egy belsővé lett külső táj topográfiája körvonalazódik a szövegegyüttes nyomán, hanem egy sajátos írói portré rajzolódik ki. Az (ön)arckép jellegzetes vonásai: szenvedélyes érdeklődés a világ intenzív gazdagsága iránt a tárgyi-természeti és az emberi-egzisztenciális meg-nyilatkozásokban a mikroszkopikus jelenségektől a nagy történelmi változásokig mindenre kiterjedő
