Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 4. szám - Töttős Gábor: A másik Bezerédj István
48 Új Dunatáj • 2006. december Vajon nem túlzás-e az alapvetően reformer Bezerédj esetében forradalmi gondolatokról szólnunk? legkevésbé sem, s álljon itt erre példaként egy rendkívül tanulságos fejtegetés a Magyar Gazda 1842. augusztus 11-én megjelent 64. számából. „Ugyan is folyvást látni való, miképp a német tartományokból igen számos szorgalmas és vagyonos családok tengereken túl levő más világrészekbe, az európaiak egészségét veszélyeztető clima alá, rokoniktól és minden megszokott viszonyaiktól őket végképp elszakasztó helyzetbe, ezer baj, kockáztatás és veszélyeztetés közt mégis kivándorolnak, akik hozzánk hasonlítatlanul könnyebben eljutnának, és ugyancsak mégsem volnának a vad néptörzsök tő-szomszédságában, hol mint mondani szokták, csak puskával a vállon lehet irtaniok, s törniök fel a megszállítandó rengetegek földjét, és hol a megszállónak folyvást rettegnie kell, hogy visszatekintve ekéje mögül lángot, pusztítást, öldöklést ne lásson kis tanyáján és azon maradt édes övéi között. Nehéz, mondom, elgondolni, miért nem jönnének az ily családok örömestebb hazánkba, ha annak helyén és idejében illő módon felszólíttatván mind a mi viszonyaink, mind az ő letelepedésök módja s feltételei iránt kellő értesítést és biztosítást, ide költözésökre nézve pedig némi pártolást, alkalombeli könnyebbítést és segedelmezést nyernének. Mi a német tartományokkal diplomaticus, kereskedési és társasági (társadalmi) összeköttetéseinkhez képes, kivált oly állásúaknak, mint kiknek birtokaikon ily megszállítások történhetnének, úgy látszik igen nehéz nem fogna lenni. Szomorú volna valóban, ha institútióink és azon polgári helyzet, mely alá jönnének, oly színben tűnnek fel a német kivándorlók előtt, hogy inkább vad indusok szomszédságát, mint a magyar kettős kereszt alatt terjedő zöld dombok békés oldalait és azok közt lefolyó négy vizünk termékeny partjait választanák! Ezen gondolat is azonban, hogy talán mégis a polgári állapot az, mely egy helyre nehézségek és veszedelmek dacára is édesgeti, más helyről pedig a békés könnyű megtelepedéstől is visszarettenti az önérzetű s világra való embert, - maga azon gondolat, mondom, hogy ez talán mégis így van, szintén egy hatalmas indító okul szolgálhat, mit újabb törvényeink minden hazai érdekhez képest a földmívelő állapotának emelésére létrehozni kezdtenek, kifejteni és foganatosítani ne késsünk, - és ne késsünk még létre s életbe hozni oly intézeteket (intézkedéseket), melyek a köz-adózási rendszer igazságos változtatásától kezdve sok más dologra nézve hazánk institúcióiban (rendelkezéseiben), egyéb szent, nagy célok mellett jelesen a földmívelésnek érdemes előmozdítása végett is múlhatatlan szükségesek, és melyeket az életre való önérzetű ember természet szerint igényel azon hazában, melynek polgárjává legyen, inkább küzdvén meg az élet sok másnemű bármely zordon bajaival, csak hogy magának és
