Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 4. szám - Töttős Gábor: A másik Bezerédj István
Töttős Gábor • A másik Bezerédj István 49 övéinek polgári állapotjára s általában személyességök jobbik részének követeléseire nézve inkább megfelelő helyet szerezhessen. Igen sokat tehet azonban e részben addig is azon szerződéseknek mivolta, melyek alatt adatnának által az ily kivándorlóknak a megszállandó telkek: jelesen, hogy örök, biztos, szabad birtokot nyerjenek, mely szakmánytól (robottól), kilencedtől s más efféléktől, mik a kellő mívelés alapját felforgatják, mentes legyen, személyeik pedig semmi lealacsonyító, csüggesztő s minden iparnak szárnyát szegő bánásmód és méltatlan függés alá ne essenek.” Ebben a tagadhatatlanul terjedelmes idézetben ott búvik az egész reformkor kulcskérdése, ott a forradalommal megvalósítani látszott személyi és tulajdoni szabadság, az ebből eredeztethető honvédelmi kötelesség, a törvény előtti egyenlőség és a közteherviselés, de még a következő évtizedekben végbemenő kivándorlás valódi társadalmi háttere és az USA vonzerejének és fellendülésének igazi titka is. És tény ugyan, hogy a történelemben nincs, mi lett volna, ha, de Európa közepén nem nehéz elábrándoznunk, mennyit segíthetett volna rajtunk egy polgári törvények oltalmában megvalósuló intenzív bevándorlás és belső fejlődés. Ennek a Bezerédj által felismert tényezőnek hátterében az 1979-ben közgazdasági Nobel-díjjal elismert Theodor W. Schultz - jó egy évszázaddal későbbi körülmények között - fogant elméletének előképe rejlik. Az amerikai közgazdász is az agrárgazdaságtan korszerűsítésén fáradozva dolgozta ki a Beruházás az emberi tőkébe címen ismertté vált műve alapjait. S ha merész is az összevetés, az kétségtelenül bizonyítható, hogy Bezerédj István nemcsak megsejtett, hanem meg is fogalmazott ezzel tökéletesen egybevágó gondolatokat - 1842-ben. „Nem ez vagy amaz egyes személyeknek, hanem egész Magyarországnak pénzereje (mai szóval élve: tőkéje) kevés földjeinek hasznos mívelésére: - s ebben van fő oka azon rosszlétnek, melyben gazdasági s általában értéki viszonyainkat a termesztés, készítés, kereskedés és élvezet mindennemű ágazatiban kell látnunk tespedni, tengeni. Mily közel van pedig ehhez egy kérdés: t. i. Csak pénzben fekszik-e Magyarországnak tőkéje? és a 12 millió embernek testi s szellemi akaratja nem tőke-e szintén? Sőt ezen erőknek öszvege nem nemesb, biztosb, gyümölcsözőbb tőke-e amannál, mely a pénzben, az emberi tehetségnek eme csak képviselő jegyében s kiegyenlítő eszközében létezik? Ebből pedig egy második kérdés foly: miért nem emeljük ki t. i. ezen legjobb, legbiztosb tőkét rideg tespedéséből? és nem segítjük fel az emberi észt és személyes erőt oly formák közé, miért nem nyújtunk annak oly módokat, oly alkalmat és hatáskört, hogy abban fekvő tőkéje fejében a munkás ember földbirtokot is szerezhessen? melybe fordítván ezen tőkéjét, nem csak önmagára nézve jutalmas
