Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Nagy Janka Teodóra: Nagy Janka Teodóra recenziói (Hogy ne csupán térkép legyen a táj...; A szociális gondoskodás hagyományai a bukovinai székelyek körében; Kajtár István: Bevezetés a jogi kultúrtörténetbe; Lukács László-Ambrus Lajos-L.Simon László: édes szőlő, tüzes bor/süsse Weintraub, feueriger Wein)
82 ŰJ ÜUNATÁJ • 2006. SZEPTEMBER Nagy Janka Teodóra HOGY NE CSUPÁN TÉRKÉP LEGYEN A TÁJ... (A honismereti tevékenység lehetőségei a főiskolai oktatásban) A Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Főiskolai Karán végzett honismereti tevékenység alapja, hogy az intézmény a néprajzi, helytörténeti érdeklődés meghatározó műhelye. Az oktatáson túlmutatóan is időről időre meghatározó szerepet játszik a megye, illetve Szekszárd életében (pl. oktatói a Dunatáj szerkesztőségi tagjai, folyamatosan együttműködnek a Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesülettel, közreműködnek a hagyományápolásában, helytörténeti cikkek, tanulmányok közlésében). Az intézményben hosszú múltra visszatekintő pedagógusképzés mellett a formálódó új szakok újabb és újabb lehetőséget teremtenek a honismereti tevékenység gazdagítására is. A pedagógusképzés során a Nemzeti Alaptantervben a hon- és népismeret, mint a műveltségi területek közös követelményeinek egyik alapvető eleme, jelentős mértékben áthatotta a korszerű műveltség és az iskolai oktatás szinte valamennyi elemét. E követelményrendszer például célul tűzte, hogy minden tanuló megismerje szűkebb szülőföldje kulturális örökségének jellemző sajátosságait, értékeit és hagyományait. Ismerje hazánk népcsoportjait, néprajzi tájait, becsülje ezek értékeit, kultúrájuk sajátos jegyeit. A követelmények az ismeretszerzésen túl bizonyos, a szűkebb és tágabb környezet történelmi, kulturális és vallási emlékeinek, hagyományainak feltárására, ápolására irányuló készségek elsajátítását is célul tűzték. A néprajzot a tanítóképzés fontos részének tekintő intézmények eddig is igyekeztek kihasználni a lehetőségeket a néprajz, a honismeret minél szélesebb keretek között folyó oktatására, hiszen tapasztalatból is tudhatták, egy kistelepülés iskolájába kerülő tanító ezen ismeretei birtokában sokkal szervesebben kapcsolódhat a közösség életéhez. Természetessé válik számára, hogy a jelen megértéséhez a település hagyományait is ismernie kell - s meg kell ismertetnie, tovább kell örökítenie azokat. A néprajzi gyűjtőmunka alapvető módszertanában otthonosan mozgó leendő pedagógus a néprajztudomány számára is igen hasznos munkát végezhet. Belülről látva, élve a közösség mindennapjait jegyezheti le, gyűjtheti, majd taníthatja vissza hagyományait. Az iskolai oktatáson túl számos más módon is hasznosíthatja néprajzi, helytörténeti ismereteit: szakkörvezetőként, vagy miként ez megyénk kisközösségeiben egyre gyakrabban fordul elő, a múlt tárgyi emlékeit összegyűjtő, gyakran
