Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Haász Gabriella: Babits Mihály San Remo-díja
23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 Haász Gabriella • Babits Mihály San Remo-díjaSzilágyi Miklós 65 [MIHÁLY László] Pasquirto, San Remoi önjelöltek, Napkelet, 1940. március 31. MIHÁLY László, A San Remo-i díj magyar győztese, Napkelet, 1940. március 31. Babits Mihály kitüntetése, Erdélyi Szemle, 1940. 3-4. Sz. Babits Mihály ötvenezer lírája, Új Hang (Moszkva), 1940. április 4. PRESZLY Elemér, Babits Mihály, Jelenkor, 1940. április 1. Babits Mihály és a magyar íróművészet ünneplése San Remóban, Magyar Nemzet, 1940. április 2. Babits Mihály ünneplése San Remóban, Az Újság, 1940. április 2. Babits Mihály és a magyar írásművészet ünneplése San Remóban, Esti Újság (Pozsony), 1940. április 3. Átadták..., Tolnamegyei Hírlap, 1940. április 3. [SZAKÁLY Ferenc] /sz/, Tallózás erre-arra..., Tolnamegyei Hírlap, 1940. április 7. „Babits Mihály, az európai hírnevű, ünnepelt költő szombaton levelet kapott Rómából, amelyben Carlo Formichi, a sanremói dijak állandó bizottságának főtitkára értesítette, hogy az olasz tudományos akadémia külön zsűrije, Bottai közoktatásügyi miniszter elnöklete alatt egyhangúan Babits Mihályt nyilvánította az idegen írók díjának 1938. évi győztesének. A San Remo-díjjal, amely 50.000 líra, azokat a külföldi írókat jutalmazzák, akik az olasz szellem külföldi megismertetése terén a legtöbb érdemet szerezték. A bizottság a díjat San Remóban adja át ez év március 30-án s az olasz kormány ebből az alkalomból vendégül látja a magyar költőt.” Babits Mihály az olasz San Remo-díj jutalmazottja, Magyar Nemzet, 1940. február 25. Babits Mihály San Remóba utazik, Az Újság, 1940. február TI. A műfordítás a legnemzetibb munka - mondja Babits Mihály ,az ötvenezer lírás San Remo-díj nyertese, Esti Újság, 1940. Február 27. HARASZTOS Albert, Beszélgetés Babits Mihállyal - Olaszországi utazása előtt, Film Színház, Irodalom, 1940. 15.sz. Babits Mihály és a magyar íróművészet ünneplése San Remóban, Magyar Nemzet, 1940.április 2. CS. SZABÓ László, A sanremói győzelem, Rádióélet, 1940. március 8. „A hazai liberális sajtó és a liberális tőkén tartott irodalmi folyóiratok is, bizonyosan nagy hozsannázással üdvözlik majd Babits Mihályt az erkölcsileg és anyagilag kétségtelenül egyaránt értékes jutalom elnyerése alkalmából. Ez természetes is, mert Babits Mihály, aki tőzsgyökeres keresztény és magyar származású író ugyan, munkásságával azonban mindmáig a liberális szellemiség táplálója és kiszolgálója. (...) Valaki tehát felelős a történtekért. Semmi esetre sem az irodalmi díj bíráló bizottsága, amely tájékoztató jelentések alapján foglalkozik érdemben az eléje került művekkel. A felelős személyt tehát azok között kell keresnünk, akik az olasz magyar politikai és kulturális kapcsolatok elmélyülésének idején az összekötő szerepét töltik be s mint ilyenek, a helyzet ismeretében is, vagy zsidó írók és színpadi szerzők, vagy zsidó szellemiségű poéták müveit rostálják az olasz kultúrkörök és irodalmi díjak bírálói felé”. Miért kapta meg Babits Mihály az 50.000 lírás sanremói irodalmi jutalmat?, Magyarság, 1940. február 25. uo. BARANYI Bálint, Kultúra és erkölcs festőkamarával, Népszava, 1940.márc. 5. „Érdekesebb ellenben a művészetpolitikai és irodalmi szegényszelleműségnek az a színvonala, amely Babitssal szemben - Lux Terkának nyújtja a pálmát és az ő javára reklamál díjat, még akkor is, ha ezt a politikai közelállóság nevében cselekszi. Ez nem Babits és Lux Terka ügye. Szó van itt arról is, hogy amikor Fialátói Milotayig harsány örömben tör ki az egész világnézetileg és erkölcsileg egységes tábor akörül, hogy az újságírást hogyan sikerült megtisztítani a destruktív mételytől, ugyanakkor idáig süllyed a kritikai érzék és vele párhuzamosan az „újszellemű” újságírásban felbukkanhatnak és vezetőszerepet játszhatnak - sőt funkcionáriusok lehetnek - Borbély Andorok és Uy Károlyok.” PASQUINO [MIHÁLY László], San-Remoi önjelöltek, Napkelet, 1940. március 31. „A kérdés most már csak az, milyen lélekkel nézi a fasiszta rendjellel díszített és Mussolini nagyságáról zengő Babits Mihályt a másik Babits, az októberi Szózat-interpretátor, Hatvaniék, Jásziék egykori háziköltője, aki idehaza ma is notórius pacifista s ma is ’termékenyítő lomhaságot’, tétlenséget, passzivitást hirdet. [...] Idehaza ma is csak egy Babitsot ismerünk s róla nyugodtan elmondhatjuk: maga az ellen fasizmus, maga az élő tárháza mindazoknak az eszméknek, melyek jegyében a baloldal úgy lekicsinyli és lesajálja a Dúcét. Hogy néz majd erre a honi Babitsra az a másik Babits, aki odakünn, San Remóban, nyakát a fasiszta rendjelszalag alá hajtva,ékes, iskolás olaszsággal ódákat mond majd Mussolini nagyságáról és a fasizmusról, mely lám, politikára való tekintet nélkül tett ötvenezer lírával gazdagabbá egy mindig z európai kultúra nevében szónokló, légűrben bódorgó tehetséges magyar költőt?” Babits és a fasizmus, Egyedül Vagyunk, 1940. március, 3. sz.
